Mit fog mondani Márknak? Az a pénz az utazásra félretett keret volt, abból akarták fedezni az étkezést a nyaralás alatt. Most oda az egész terv, nem mennek sehová, és minden csak rosszabb lesz. Márk talán el sem hiszi majd, hogy egy vadidegen ilyen könnyedén rávette, hogy kifizesse a bevásárlását. Ha mégis elhiszi, biztosan ostobának tartja majd. Így is voltak gondjaik, Dóra abban reménykedett, hogy a közös pihenés helyrehozza a kapcsolatukat. Most viszont attól félt, még mélyebbre süllyednek.

– Miért vágsz ilyen savanyú képet? – fogadta otthon Márk.

A férfi meglepő módon kifejezetten jókedvű volt, szinte sugárzott róla az elégedettség.

Dóra először úgy döntött, nem mond semmit. Csak elrontaná a hangulatát. Talán kérhetne kölcsön Nórától, ő biztosan segítene, aztán majd apránként visszaadja. De ahogy ránézett Márkra, rájött, hogy ha eltitkolja, egész nyáron mardosni fogja a szégyen és a bűntudat.

Inkább az igazság. Lesz, ami lesz.

Ha Márk nem érti meg… akkor legalább tudni fogja, hányadán állnak.

Végül mindent elmesélt. A rendezetlen külsejű srácról, a púposra rakott bevásárlókocsiról. Arról az érzésről, mintha köd ereszkedett volna az elméjére. Hogy a férfi szinte parancsolt neki: állj meg, hallgass, fizess – és ő engedelmeskedett, mintha nem is saját akaratából cselekedne. Egyetlen mozdulattal lenullázta a számlát.

Márk reakciója azonban egészen váratlan volt.

Először látszott rajta, hogy elönti a düh. Visszakérte Dórát, hogy az elejétől mondjon el mindent még egyszer, egyetlen részletet se hagyjon ki, majd amikor végére ért, ököllel rávágott az asztalra.

– Hát ez hihetetlen pech, a francba… mibe keveredtünk már megint! – tört ki belőle.

A következő pillanatban azonban alaposan szemügyre vette a feleségét, és a harag helyét aggodalom váltotta fel. Magához húzta Dórát, szorosan átölelte.

– Ne emészd magad, kicsim – mondta csendesebben. – Fáradt voltál, az ilyen sunyi alakok pedig pont az ilyen kimerült emberekre vadásznak. Nem is meséltem, de anyával pár éve szinte ugyanez történt. Ki tudja, lehet, hogy ugyanaz a fickó járja a környéket, és így húzza le az embereket. De ne félj, kipihenjük magunkat, és megkeressük. Megígérem.

Dóra a mellkasához bújt, és érezte, hogy a szorítása lassan feloldja benne a görcsöt. Márk még hozzátette:

– A pénz miatt se aggódj. Nem akkora összeg, majd visszadolgozom. Anyu adott valamennyit a pihenésre, abból veszünk neked egy új fürdőruhát, hogy jobb kedved legyen, aztán készülődünk. Mindenre elég lesz.

A rövid szabadságuk végül minden várakozást felülmúlt. Balatonfüreden azon a nyáron tiszta maradt a víz, nem lepte el hínár, a homok langyos volt és puha, szinte elsüllyedt benne az ember lába. Egy különálló kis nyaralóban szálltak meg, amelyet egy barátnő nagymamája bocsátott a rendelkezésükre. Bár a fürdőszoba az udvaron volt, ez mit sem számított – kettesben lehettek, és Dóra rádöbbent, hogy a kapcsolatuk él és lélegzik, nem halványult el a nehézségek között sem.

Amikor hazatértek, Márk édesanyja előállt egy javaslattal: költözzenek hozzájuk egy időre, az albérletbe vett lakást pedig adják ki, amíg rendezik az anyagiakat. Sokan élnek így, könnyebb együtt átvészelni a terheket.