– Gábor, hogy bírod? Nagyon kifáradsz? Sikerült előrébb jutnotok a problémával?

– Megvagyok valahogy – felelte lágyabban, mint tervezte. – Inkább mesélj te. Milyen a pihenés?

– Hát… elvagyok – tétovázott Lilla, mintha nem mondana el mindent.

– Milyen az idő? Meleg a víz? Jobban érzed magad? – kérdezte Gábor, és hirtelen rádöbbent, mennyire hiányzik neki a felesége.

– Kicsit erősebbnek érzem magam, de valahogy furcsa balszerencse üldöz – nevetett fel idegesen Lilla. – Talán egyszerűen nem tudok nélküled lazítani. Képzeld, beúsztam a bójákon túlra, ahogy veled szoktam, és hirtelen görcsbe rándult a lábam. Te meg nem voltál ott… alig tudtam kievickélni. Tegnap este pedig a szomszéd asztalnál ülő hölggyel sétáltunk a parton. Szólt a zene, odajött hozzánk két férfi, meghívtak az asztalukhoz. Olyan különös volt az egész… később rosszul lettem, mintha valami nem tett volna jót. Dóra, a szobatársam viszont…

…Dóra viszont jól van, semmi baja – folytatta Lilla halkan. – És ez már a harmadik nap, hogy történik velem valami. Hol kificamítom a bokám, hol a fenyőolajos fürdőtől feldagad a bőröm, mintha allergiás lennék rá, pedig korábban soha nem volt ilyen problémám. Dóra azt találgatta, talán valaki rossz szemmel nézett rám, vagy még rosszabb… ártani akart. Persze csak viccelődött. Mi nem hiszünk az effélékben, igaz, Gábor? – próbált nevetni, de a hangjában nem volt igazi derű.

Gábor mellkasát hirtelen szorítás járta át.

Ugyan, mit számítanak most a munkahelyi gondok? Nem először kerül nehéz helyzetbe a cégnél. Visszatér, és mindent kézbe vesz. De ez az egész mégis gyanús… Lehet, hogy Viktória valakinek az embere? Talán a konkurencia küldte, hogy felborítsa az egyensúlyt?

– Lillám, azonnal utalok pénzt annak az intézetnek, emlékszel, meséltél arról a kislányról. A számítógépekre is átmegy az összeg. Elegem van ezekből az ellenőrzésekből. Döntöttem. És még ma repülőre ülök, megyek hozzád. Borzasztóan hiányzol.

Határozott mozdulattal tárcsázott egy másik számot.

– Viktória, sürgősen indítson egy átutalást. Igen, jótékony célra. Üzleti vacsora? Nem szükséges. A döntés megszületett, nincs mit egyeztetnünk. Családi okok miatt egy hétig távol leszek. Az auditot zárják le, a munkájuk díjazva lesz. A helyemet Márk veszi át.

A nő még mondott volna valamit, de Gábor már bontotta a vonalat, és a fiát hívta.

– Márk, egy hétre elutazom anyádhoz. Most te felügyeled a dolgokat. Tudod jól, hogy nem bírjuk sokáig egymás nélkül.

Az együtt töltött hét csendben, mégis mélyen átrendezett bennük mindent. Lilla fejfájása nyomtalanul eltűnt, a balsejtelmek szertefoszlottak.

Amikor az ember úgy érzi, a szerelem helyét csupán a megszokás vette át, néha jót tesz egy rövid különlét – hogy ráébredjenek, mit is jelent valójában a másik.

Hogy valóban irigység vagy ártó szándék állt-e a háttérben, esetleg valaki a vállalkozására pályázott, azt sosem tudták meg bizonyosan. Az viszont tény, hogy a hirtelen elhatározott, önzetlen támogatás – amelyet Lilla kérésére utalt át – mintha elvágta volna a rossz sorozatot.

Gábor úgy érezte, visszaszerezte mindazt, ami igazán fontos: a családja békéjét. Otthonukban ismét szeretet és nyugalom uralkodott, és többé nem engedték, hogy bármi közéjük álljon.