Lilla végül a tanítás mellett döntött, hogy közelebb lehessen a gyerekekhez. Azóta is az iskolában dolgozik, teljes szívvel-lélekkel. Az intézményben olyan diákok is tanulnak, akik gyermekotthonból érkeznek. Lilla különösen figyel rájuk, igyekszik segíteni a beilleszkedésüket, és többükkel tanítás után is külön foglalkozik.

Tudta, mennyi fájdalmon mentek már keresztül ilyen fiatalon. Sokuk zárkózott, főleg azok, akik valamilyen betegséggel vagy fogyatékossággal küzdenek. Lilla nem tudott közömbös maradni irántuk.

Nemrég ismét Gáborhoz fordult segítségért: egy műtétre kellett volna pénzt gyűjteni az egyik kislánynak, Eszternek, akit már régóta támogatott, noha a gyermeknek élnek a szülei. A beavatkozás költsége azonban hatalmas összeg volt, komoly döntést igényelt.

Csakhogy Gábor helyzete sem volt egyszerű. Az új audit szakértő alapos vizsgálatba kezdett, és több gyanús eltérést talált a könyvelésben. Ráadásul éppen teljes körű ellenőrzés zajlott a cégnél. A nő feltűnően gyakran kereste a társaságát.

– Gábor, átnézné velem ezeket az iratokat? – hajolt közelebb. – Azt hiszem, néhány kérdést jobb lenne négyszemközt, kötetlenebb környezetben megbeszélnünk.

A blúza felső gombjai kihívóan nyitva maradtak, és Gábor tekintete olykor akaratlanul is elkalandozott a papírokról.

Ez bosszantotta. Szerette a feleségét, és soha, még gondolatban sem lépte volna át a határt. Ugyanakkor az utóbbi időben Lilla mintha eltávolodott volna tőle. Fáradtabb volt, gyakran panaszkodott fejfájásra, és sokszor kimerülten ért haza az iskolából. Gáborban egyre erősödött az aggodalom: attól tartott, talán valami komolyabb baj állhat a háttérben.

Az orvosokhoz is elvitte Lillát, egyik vizsgálatról a másikra jártak, de hála az égnek semmilyen komoly eltérést nem találtak. Mind ugyanazt ismételgették:

– Lilla, magának pihenésre van szüksége. Semmi másra. Gábor, vigye el a feleségét szabadságra, kapcsolódjanak ki!

Csakhogy Gábor nyakán ott lihegett az ellenőrzés a cégnél, az a szerencsétlen audit, ami minden idegszálát felemésztette. Viktória határozottan állította, hogy valaki manipulálja a kimutatásokat, trükközik a számokkal, és erről négyszemközt akart vele beszélni – nem az irodában, nem mások füle hallatára.

És ezek a gondolatok… alattomos, zavarba ejtő gondolatok. Próbálta elhessegetni őket, mégis észrevette, milyen kitartóan figyeli őt Viktória. A tekintete szinte megbabonázta.

Végül Lillát elküldte egy gyógyüdülőbe, azzal az ígérettel, hogy amint rendbe teszi a munkahelyi ügyeket, utána repül, és csatlakozik hozzá. Ezt komolyan is gondolta.

Közben viszont Viktória – pontosabban Viktória asszony – felvetette, hogy vacsorázhatnának együtt egy elegáns étteremben, és ott nyugodtan átbeszélhetnék a kényes kérdéseket. Zavartalanul.

A gondolat furcsa izgalommal töltötte el.

Mérges lett saját magára. Hiszen számtalanszor ült már asztalhoz kollégákkal munka után; miért lenne ez más? Egy üzleti vacsora, semmi több – győzködte magát.

Ekkor megszólalt a telefonja, és kizökkentette a zaklatott töprengésből. Lilla hívta.