Ott állt a konyhaajtóban – jóképű, magabiztos, meggyőződve arról, hogy neki van igaza. Egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy most ő a győztes.

Sejtelme sem volt róla, hogy az a csillogó, új élete, amelyről ilyen fennhéjázva beszélt, valójában az én lakásomban kezdődött el. És az én feltételeim szerint.

Két órát adtam neki, hogy összepakoljon. Én közben csak átöltöztem.

Levetettem a „szerény könyvelő” jelmezét – a visszafogott kosztümöt, amit annyira megszokott rajtam –, és belebújtam egy finom szabású, kasmír ruhába. Ezután rendeltem egy üzleti kategóriás taxit.

Negyven perc múlva már a „Resort Lakópark” előtt álltam.

Nem csengettem. A saját kulcsommal nyitottam be, majd felsétáltam a megfelelő emeletre. A lakás ajtaja mögül zene és nevetés szűrődött ki. Az ő nevetésük.

Újra a kulcsomhoz nyúltam, és hangtalanul beléptem.

A panorámaablaknál álltak, pezsgőspohárral a kezükben. Márk Lilla derekát ölelte, és a fülébe suttogott valamit. A nő hátrahajtotta a fejét, és felszabadultan kacagott.

– Remélem, nem zavarok – szólaltam meg higgadtan, miközben bezártam magam mögött az ajtót.

A zene azonnal elhallgatott. Mindketten felém kapták a fejüket. Márk arcán először értetlenség villant, amit szinte azonnal felváltott az indulat.

– Te? Mit keresel itt? Hogy jutottál be? – lépett közelebb ingerülten.

– Van kulcsom – feleltem nyugodtan, és a táskámat a bejáratnál álló design komódra tettem. – Az összes lakásomhoz.

Lilla tekintete ide-oda cikázott kettőnk között. A pezsgőspohár megremegett a kezében.

– Ez mit jelentsen, Márk? – kérdezte fagyos hangon.

– Ő… ő a feleségem – nyögte ki. – Illetve a volt feleségem.

– Pontosítanék – mondtam halkan. – Jelenleg még a feleséged vagyok. De ez most mellékes. Sokkal fontosabb maga a lakás. Igazán ízléses, nem?

Végignéztem a nappalin. Márk mozdulatlanná dermedt, mintha kőből faragták volna. Láttam rajta, hogy kezd összeállni benne a kép.

– Miről beszélsz? Ez Lilla lakása – sziszegte.

– Tévedsz. Ez az én ingatlanom, amelyet Lilla bérel tőlem – fordultam a nő felé. – Egyébként szeretném jelezni, hogy az előző havi közüzemi díj még nem érkezett meg.

Bár ez most valóban másodlagos. A szerződés szerint jogomban áll azonnali hatállyal felmondani, ha megszegik a lakhatási feltételeket.

Idegen férfi befogadása – különösen, ha az illető házas – pontosan ilyen szerződésszegésnek minősül. Huszonnégy órájuk van, hogy kiköltözzenek.

Lilla arca elsápadt, szinte egybeolvadt a fal színével. Olyan gyűlölettel nézett Márkra, hogy az önkéntelenül hátralépett.

– Te hazudtál nekem? – suttogta remegő hangon.

Márk azonban csak engem figyelt. A szemében rettegés tükröződött. Az a világ, amelyet más vagyonára és kényelmére épített, egyetlen pillanat alatt omlott össze.

Az előbbi öntelt mosoly eltűnt az arcáról, helyét tanácstalan, szinte szánalmas kifejezés vette át.

– Várj… ez hogy lehet? Hiszen te… csak egy könyvelő vagy…

– Annak a cégnek vagyok a tulajdonosa, ahol könyvelőként dolgozom – vontam vállat. – Kíváncsi voltam, képes vagy-e engem szeretni, nem pedig azt, amim van.