«Ez így vállalhatatlan!» — kiáltotta Márk dühösen
Ez fájdalmas és szánalmas egyszerre.
— Kedvesem… pontosan tisztában vagy vele, hogy ez most így van rendjén — mondta Márk halkan, szinte begyakorolt szomorúsággal a hangjában, miközben következetesen kerülte Lilla tekintetét. — Szilveszterkor otthon kell lennem.
— A feleségeddel — tette hozzá Lilla csendesen, mintha csak kimondaná azt, ami magától értetődő. — Persze. Értem.
A férfi bólintott, mintha pontosan erre a reakcióra számított volna.
— Csak át kell vészelnünk ezt az időszakot. Nem tart már sokáig. Mindent elrendezek. Nem maradhat így örökké.
— Semmi sem tart örökké… — felelte a nő elgondolkodva.
Előrehajolt, gyors, szinte hivatalos csókot nyomott a férfi ajkára, aztán visszaült az asztalához, és folytatta a munkát.
Balszerencséjére a saját főnökébe szeretett bele — egy nős férfiba.
Az év utolsó estéjén a szüleivel fog ülni az asztalnál. Felveszi majd azt az ajándékot, amit Márktól kapott, hogy legalább jelképesen vele lehessen. Egy finom, arany nyakláncot adott neki, apró gránátkövekkel. Most minden a vörösről szólt: közeledett a Tűz Ló éve, és az emberek mintha kollektíven elvesztették volna a józan eszüket.