Szilveszter a szülői házban. Huszonöt évesen.

Az apja semmit sem tudott.

Az anyja viszont mindent.

Emese sóhajtozott. Volt, hogy élesen bírálta a lányát, máskor inkább hallgatott, de a pillantása olyankor is vádló volt, és Lillát kellemetlen érzés fogta el tőle.

— Ennek nem lesz jó vége — ismételgette gyakran.

— Honnan veszed ezt a bizonyosságot? — csattant fel Lilla. — Te is pontosan ugyanebben a helyzetben voltál!

A történetet mindenki ismerte. Amikor Emese megismerkedett Leventével, a férfi még házas volt. A házassága már rég kihűlt, otthon csak a csend maradt. Végül elvált, megszületett Lilla, és több mint huszonöt éve békés, kiegyensúlyozott életet éltek.

— Azt elfelejted, hogy akkoriban ágynak estem, és majdnem belehaltam — tárta szét a karját az anyja. — Szerinted az csak véletlen volt? Megfizettem az árát. Nem akarom, hogy te is ugyanígy járj. Ne avatkozz bele mások életébe, kislányom.

Ne avatkozzon bele…

Ésszel felfogta, hogy igaza lehet.

De a szívét nem lehetett észérvekkel irányítani.