– Élvezem… igazán – felelte Réka halvány mosollyal.

A fiuk. Levente. Nemrég töltötte be a huszonhármat. Győrben él, programozóként dolgozik. Hetente egyszer, vasárnaponként telefonál. Mindig jobban értette az anyját, mint az apja valaha.

Mire a vendégek szedelőzködni kezdtek, jóval elmúlt éjfél. Márk a fotelben terpeszkedett, jóllakottan, elnehezülve; öve kigombolva, arca kipirulva.

– Rékám… elvinnéd Balázsékat? Nem ülök most volán mögé… taxit hívni se elegáns… adjuk meg a módját – motyogta.

– Persze – bólintott nyugodtan.

Az autó belsejében idegen parfüm és alkohol szaga keveredett. Balázs hátul próbált dalra fakadni, felesége csitította, és halkan bocsánatot kért. Réka egyenletes tempóban vezetett, óvatos kanyarokkal, sima fékezésekkel.

– Remek járgány, Réka! – rikkantotta Balázs egy csuklással. – Márk nem sajnálta rá a pénzt! Egy ilyen terepjáró pont kell ide!

– A törlesztőt én fizetem érte, Norbert úr – mondta váratlanul, tekintetét az úton tartva.

– Tényleg? – hökkent meg. – De hát közös a kassza, nem? Mit számít?