Közben számok zakatoltak a fejében.

Százötvenezer forint – ennyibe került ez az este.

Nyolcszázezer – a felújítás ára, amelyet alig egy hónapja fejeztek be. „A jubileumra legyen minden makulátlan, ne égjünk senki előtt” – hajtogatta Márk, miközben az olasz csempék közül válogatott. Két nappal később Réka térden állva súrolta le róluk a megszáradt fugát, mert a mesterek hanyagul dolgoztak.

Huszonöt év házasság. Háromszáz hónap. Kilencezer nap.

Pillantása időről időre a férjére siklott. Márk éppen Balázzsal vitatkozott szenvedélyesen politikáról, villáját hadonászva; a hegyére szúrt pácolt gomba egyszer csak lerepült, és tompán a terítőn landolt. Márk észre sem vette, egyszerűen felszúrt egy másikat.

– Réka, maga maga az élő jóság – suttogta a fülébe Balázs felesége, egy sápadt asszony, akinek tetovált szemöldöke miatt arca állandó meglepettséget tükrözött. – Az én uram már teljesen kezelhetetlen… De a maga férje igazi családfő! Szép ház, vadonatúj autó, a fiuk is rendben van… Csak élvezni kell az életet!