“A csoda már itt van” — Réka halkan bezárta előtte az ajtót
A hiábavaló remény cinikus és kétségbeejtő.
Amikor Réka ajtót nyitott, és a küszöbön meglátta Gábort, különös módon nem érte igazi meglepetés. Pedig arra egyáltalán nem számított, hogy a volt férje felbukkan. Pontosabban nem is a felbukkanása volt meghökkentő, hanem az, hogy egy nagy, gurulós bőrönd állt mellette. Ugyanaz a koffer, amellyel közel kilenc hónappal korábban elhagyta a lakást, ünnepélyesen kijelentve, hogy soha többé nem tér vissza.
– Szia, Réka – szólalt meg Gábor halvány, bizonytalan mosollyal. – Boldog új évet!
A nő viszonozta a mosolyt, de nem az öröm beszélt belőle. Inkább valami furcsa derű fogta el, már-már nevethetnékje támadt a helyzet abszurditásától. Végül azonban visszafogta magát; egy kacaj most gyerekes és kínos lett volna.
– Szia, Gábor – felelte higgadtan. – Mi járatban vagy?
A férfi jelentőségteljesen a bőröndjére pillantott, mintha ezzel mindent elmondana. Úgy tűnt, azt várja, hogy Réka magától is rájöjjön: nem látogatóba érkezett. Visszajött. Közben szemében felvillant a tanácstalanság: miért áll még mindig az ajtóban az asszony, miért nem hívja beljebb abból a lakásból, ahonnan ünnepi ételek csábító illata szűrődött ki?