A felső emeletről nevetgélve jöttek lefelé a szomszédok. Szilveszter éjszakáján mindenki felszabadultabbnak tűnt, mintha az új év valóban tiszta lapot ígérne. Gábor is ebbe a reménybe kapaszkodott. Fél órával korábban még biztos volt benne, hogy ma minden jóra fordul. Hiszen csak nem csapja be előtte az ajtót Réka, bármennyi sérelem is gyűlt fel köztük.

– Réka néni, boldog új évet! – dörmögte vidáman Márk, a szomszéd fiú, aki Levente legjobb barátja volt, és akit Réka szinte a születése óta ismert. Gábort észre sem vette, vagy legalábbis úgy tett, mintha ott sem állna; kezet sem nyújtott neki.

– Köszönöm, Márk, neked is minden jót! – válaszolta Réka kedvesen. – Add át az üdvözletem édesanyádnak és a nagymamádnak is. Ha gondolják, nézzenek be hozzánk, már megterítettünk.

– Majd szólok nekik, amikor felhívom őket – felelte Márk. – De én most megyek a többiekkel a város szélére, egy kis házibulira. Tudod, szilveszter…