– Nem – vágott közbe határozottan. – Van tartásom. Nem vagyok kevesebb nála. Elválok tőle.

A válás során Gábor alaposan próbára tette Eszter idegeit. Bár bőven volt pénze, minden apróságba belekötött. Azt hangoztatta, hogy jó kapcsolatai vannak, ismert üzletember a városban, és ha akarja, semmije sem marad a feleségének. Könnyedén megengedhetné magának, hogy újabb lakásokat vásároljon, mégis görcsösen ragaszkodott ehhez az egyhez – mintha nem az ingatlan, hanem a hatalom számított volna neki.

Gábor abban bízott, hogy Eszter végül megriad az egyedülléttől és a bizonytalan anyagi helyzettől. Mit ér egy tanárnő fizetése az ő vállalkozói bevételeihez képest? – hangoztatta gyakran. Ezért kapaszkodott görcsösen a lakásba is: nem az ingatlan kellett neki igazán, hanem az érzés, hogy még mindig ő irányít.

A fiuk azonban egy napon felkereste az apját, és nem kertelt.

– Apa, hagyd békén anyát. Írasd a nevére a lakást, és viselkedj férfiként. Ha a fele értéke kell, én kifizetem. Összegyűjtöm, törlesztem, ahogy tudom, de nem engedem, hogy bántsd őt. Nem szolgált rá. Mellette állok, bármi történjen.