«Nem adom oda senkinek!» — könyörgött a terhes lány
Szörnyű és mégis gyönyörű meglepetés vár.
Erika nagy csattanással húzta be maga mögött a bejárati ajtót.
Már kora reggel az a nyomasztó érzése támadt, hogy ez a nap semmi jót nem tartogat számára. Dóra, a tizenkilenc éves lánya nemrég egy aprócska cicát hozott haza, akit Málnának nevezett el, és az állatka ezúttal a fürdőszobaszőnyegen hagyott maga után nem kívánt „meglepetést”.
Erika nehezen szánta rá magát, hogy ezért leszidja a lányát. Tudta jól, hogy Dóra jó szándékkal cselekedett, gondoskodni akart a kis jószágról, és általában lelkiismeretesen el is látta a feladatait. Az alomtálca mindig időben ki volt takarítva, kimosva, sőt még ki is tette száradni. A mai incidens azonban így is kibillentette az egyensúlyából.
Dóra a szobájában ült, kínai szavakat magolt. Amikor az anyja hangosan szólt neki, résnyire nyitotta az ajtót, és levette a fejhallgatót.
– Anya, kérlek, intézd el te! – nyafogta könyörgő arccal. – Tudod, hogy rosszul leszek az ilyesmitől. Csak most az egyszer, jó?
