– Nincs rá időm, elkések a munkából! – vágta rá Erika türelmetlenül.

– De nekem sincs egy szabad percem sem, mindjárt itt a vizsgaidőszak! – tárta szét a karját Dóra, tágra nyílt szemmel.

Erika sóhajtott, mire a lánya odalépett hozzá, átölelte, és hízelgő hangon hozzátette:

– Anyuci, te vagy a legszebb és a legjobb a világon! Kérlek, tényleg utoljára.

– Te aztán tudsz hatni az emberre, Dóra – mosolyodott el kelletlenül Erika. – Rendben, de több ilyen nem lesz.

– És anya… – kezdett bele bizonytalanul a lány. – Holnap Márk szeretett volna…

– Már megint ez a Márk? – csattant fel Erika. – Elég volt a szerelmes játékból! Előbb fejezd be rendesen az egyetemet, találj munkát, állj meg a saját lábadon! Nem akarok többet hallani róla!

– De csak annyit akartam mondani, hogy holnap…

– Csend legyen!

Dóra sértődötten forgatta a szemét, visszatette a fejhallgatót, és demonstratív mozdulattal eltűnt a szobájában.

Erika sietve indult el otthonról, és szaporán lépkedett a buszmegálló felé. Ha lekési a járatot, ismét végig kell hallgatnia a vonatvezető brigádvezetőjének megjegyzéseit.