«Márk erőszakot követett el.» — Erika közölte, Nóra zokogott
Szívszorító őszinteség döntéseket kényszerít rájuk.
– Miért kellett beleavatkoznod a házasságomba? – csattant fel Nóra hangja. – Nem volt elég, hogy utánaszaglásztál mindennek? Követted őt, kifigyelted, aztán az orrom alá dörgölted a megcsalását. Most boldog vagy?
Valami nagy csattanással ért földet az előszobában. Erika riadtan ült fel az ágyában. A zaj olyan erősen visszhangzott a lakásban, hogy még félálomban is úgy érezte, mintha megremegett volna a ház alapja.
A hangzavarra a szomszéd szobában fekvő, hat hónapos Bence is felébredt, és keserves sírásba kezdett a kiságyában.
Erika gyors mozdulattal magára kapta a köntösét, és sietve indult az előszoba felé. Amit ott látott, egyáltalán nem érte váratlanul. Inkább fájdalmasan ismerős jelenet volt.
A lánya, Nóra, éppen most ért haza – részegen. Már sikerült is elterülnie a padlón. Cinikus vigyorral az arcán, egyik kezével a komód szélébe kapaszkodva próbálta feltornázni magát.
– Mit bámulsz így? – vigyorgott rá Nóra, amikor észrevette az anyját.
Erika még több lépés távolságból is érezte az áradó alkoholszagot. A lánya ruhája gyűrött és piszkos volt, az egyik cipője hiányzott, harisnyája több helyen felszakadt. Szánalmas látványt nyújtott.
– Miért kellett megint ennyire leinnod magad? – kérdezte Erika kimerült hangon. – Nem szégyelled magad? Gyereked van, Nóra. Milyen példát mutatsz neki?
– Ugyan már, hagyd ezt! – fintorgott a fiatal nő, és újra próbált talpra állni.
Hiába. Csak dühösen sandított az anyjára. – Ne prédikálj nekem! Nem vagy a munkahelyeden, hogy vallass. Felesleges erőlködnöd.
Ekkor tűnt fel Erikának, hogy a lánya nejlonharisnyája teljesen kiszakadt. Akár egy újabb futó kaland hevében is történhetett – valaki mohón téphette le róla a ruhát. A gondolattól összerándult a gyomra.
A jelenet már nem volt új számára, mégis minden alkalommal ugyanazzal az undorral és tehetetlen haraggal töltötte el. Legszívesebben egy vödör jeges vizet zúdított volna Nóra fejére, hogy kijózanítsa.
De ezt a késztetést mindig elfojtotta magában.
– Nem akarok sem kihallgatást, sem kioktatást tartani – mondta végül fáradtan.
Odament a lányához, megragadta a karját, és nagy nehezen talpra segítette. Közben Bence sírása tovább erősödött a hálószobából, de Nóra ügyet sem vetett rá. Csak hangosan csuklott egyet, majd újra eltorzult az arca.
Erika fájdalmas tekintettel nézte. Nem is olyan régen még ragyogó, boldog fiatal nő volt, aki örömmel készült az anyaságra, és tele volt tervekkel. Most pedig egy felpuffadt arcú, zilált hajú, félig levetkőzött, részeg nő állt előtte.
– Akkor hagyj békén – lökte el magától Nóra az anyját.
Azonnal megingott, és csak a fogasba kapaszkodva tudta elkerülni, hogy ismét a földre zuhanjon. A fogas azonban nem bírta a terhelést: felborult, és hatalmas zajjal csapódott a járólapra.
Erika azonnal a hálószobába sietett. Karjába vette az unokáját, gyengéden ringatni kezdte, és lágy csókot nyomott a homlokára. Bence sírása lassan halkult, apró teste megnyugodott a nagymamája ölelésében. A kisfiú szipogva fúrta arcát Erika vállába, majd álmosan felpillantott rá, mintha keresné a tekintetét, és ujjacskáival bizonytalanul megérintette az arcát, miközben a szobában ismét csend ereszkedett a falak közé.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz