Erika még több lépés távolságból is érezte az áradó alkoholszagot. A lánya ruhája gyűrött és piszkos volt, az egyik cipője hiányzott, harisnyája több helyen felszakadt. Szánalmas látványt nyújtott.

– Miért kellett megint ennyire leinnod magad? – kérdezte Erika kimerült hangon. – Nem szégyelled magad? Gyereked van, Nóra. Milyen példát mutatsz neki?

– Ugyan már, hagyd ezt! – fintorgott a fiatal nő, és újra próbált talpra állni.

Hiába. Csak dühösen sandított az anyjára. – Ne prédikálj nekem! Nem vagy a munkahelyeden, hogy vallass. Felesleges erőlködnöd.

Ekkor tűnt fel Erikának, hogy a lánya nejlonharisnyája teljesen kiszakadt. Akár egy újabb futó kaland hevében is történhetett – valaki mohón téphette le róla a ruhát. A gondolattól összerándult a gyomra.

A jelenet már nem volt új számára, mégis minden alkalommal ugyanazzal az undorral és tehetetlen haraggal töltötte el. Legszívesebben egy vödör jeges vizet zúdított volna Nóra fejére, hogy kijózanítsa.

De ezt a késztetést mindig elfojtotta magában.