«Ne a feleségét küldje maga helyett» — Gábor ajtót csapott
Ez a családi irigység igazán aljas és fájdalmas.
— Hát ez már tényleg hihetetlen — morogta Gábor összevont szemöldökkel. — Ennyi éven át hallgatni, mindent magadba fojtani…
Aztán még utána is szólt:
— Menj csak. És mondd meg a bátyádnak, ha van mondanivalója, jöjjön ide személyesen. Ne a feleségét küldje maga helyett.
— Bezzeg a mi esküvőnkön háromszintes torta volt — ismételgette Réka talán századszor, miközben a telefonján görgette a képeket. — És a rózsák mind ehetők voltak, igazi krémből. Nálatok hány emeletes volt, Eszter?
Eszter fintorogva kavargatta a már rég kihűlt teát. Már megint ugyanaz a téma! Szinte nem telt el nap anélkül, hogy a sógornője ne kezdte volna összehasonlítgatni a két lakodalmat.
— Egyszintes — felelte higgadtan. — Viszont nagyon finom volt. Gábornak különösen ízlett.
— Aha… — húzta el a száját Réka. — Visszafogott megoldás. És a ruhád is ilyen… takarékos darab volt?
Eszter vett egy mély levegőt. Három hónap telt el azóta, hogy mindketten férjhez mentek: Márk és Réka június elején, ők Gáborral augusztus végén mondták ki az igent. Azóta szinte folyamatosan célozgatásokat, élcelődéseket kellett hallgatnia.