“Fel akarsz jelenteni? Zsaruhoz rohansz ellenem?” — ordította, ütött
Aljas, gyáva és felháborító a bizalom megcsúfolása
– Egyelőre fogalma sincs semmiről, még arról sem, hogy csináltattam egy másolatot a széfje kulcsáról – közölte Márk a telefonba, kissé diadalittasan.
– És mi lesz, ha rájön? – kérdezte aggodalmas hangon Erika. – Fiam, ne játssz ilyen veszélyes dolgokkal! Ne vegyél ki onnan több pénzt!
– Ugyan már, anya! Ha észreveszi, hogy hiányzik valamennyi, mit tud bizonyítani? A széf zárva van? Zárva. Akkor törje csak a fejét, hogyan és ki nyúlhatott bele – legyintett gúnyosan, mintha az egész csak ártatlan tréfa volna.
– Rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban… Nem kellene ezt csinálnod.
– Mit kéne tennem? Könyörögjek neki minden egyes forintért? – csattant fel Márk. – Ha talált magának egy olyan állást, ahol ennyit keres, akkor igenis ossza meg velem! A férje vagyok, nem egy idegen! Szépen berendezkedett, az biztos…
– De hát te is dolgozol, van saját fizetésed.
– Fizetés? Az a nevetséges harmincezer? – fakadt ki. – Ő majdnem háromszor annyit visz haza! Érted? Háromszor! Akkor most tartson el ő, ha már ennyire sikeres és független! Ráadásul még szolgálati autót is kapott. Én meg buszozhatok minden reggel, mint valami szerencsétlen!
– Nem próbáltál erről nyugodtan beszélni Nórával? Leülni, elmondani neki, mi bánt?
– Dehogynem! – vágta rá ingerülten. – Mondtam neki, hogy felháborít ez az egész helyzet. Tudod, mit felelt?
– Mit?
– Azt, hogy ha nem tetszik, keressek én is jobb munkát. Mintha ez olyan egyszerű lenne!
– De neki sikerült, Márk…
– Csak szerencséje volt, ennyi az egész!
– Biztos, hogy csak az? Nóra okos, céltudatos nő, ráadásul ügyesen vezeti a háztartást is. És ne felejtsd el, van egy saját lakása, ahol most éltek. Nem kellene ilyen aljas húzásokba kezdened, édes fiam…
– Aljas? – emelte fel a hangját Márk. – Most komolyan? Szerinted én vagyok a hibás? Te melyik oldalon állsz? Ő az, aki titokban gyűjtöget, még egy széfet is beszerzett! Azt hiszi, ha pénzre lesz szükségem, majd megállít egy darab vas? Ugyan már!
Erika próbált higgadt maradni, és más irányba terelni a beszélgetést.
– De miért vett egyáltalán széfet? Nem biztonságosabb a bankkártyán tartani a pénzt?
– Azért, mert egyszer csúnyán rászedték – válaszolta Márk. – Egy régi osztálytársa küldött neki egy linket, hogy szavazzon valami versenyen. Nóra gondolkodás nélkül rákattintott. Később derült ki, hogy feltörték az ismerőse profilját, és amíg ő a linket nézegette, leemeltek a számlájáról közel hatvanezer forintot. Akkor majd’ megfulladtam a nevetéstől! – tette hozzá kárörvendően. – Azóta nem bízik a kártyában, inkább készpénzt tart a széfben, pont olyat vett, mint amilyen a szüleinél is van. Én pedig, amikor egyszer délután aludt a szabadnapján, szépen lemásoltattam a kulcsát. Miért? Mert a férje elől nem rejtegetünk pénzt.
– Akkor sem helyes, amit csinálsz – sóhajtott Erika. – Nóra mégiscsak a feleséged, és…
A vonal túlsó végén egy pillanatra csend lett, de a vita korántsem ért véget.
– …mégiscsak a feleséged, és az ő lakásában élsz – fejezte volna be Erika, de Márk azonnal közbevágott.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz