“Fel akarsz jelenteni? Zsaruhoz rohansz ellenem?” — ordította, ütött
Aljas, gyáva és felháborító a bizalom megcsúfolása
– Egyelőre fogalma sincs semmiről, még arról sem, hogy csináltattam egy másolatot a széfje kulcsáról – közölte Márk a telefonba, kissé diadalittasan.
– És mi lesz, ha rájön? – kérdezte aggodalmas hangon Erika. – Fiam, ne játssz ilyen veszélyes dolgokkal! Ne vegyél ki onnan több pénzt!
– Ugyan már, anya! Ha észreveszi, hogy hiányzik valamennyi, mit tud bizonyítani? A széf zárva van? Zárva. Akkor törje csak a fejét, hogyan és ki nyúlhatott bele – legyintett gúnyosan, mintha az egész csak ártatlan tréfa volna.
– Rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban… Nem kellene ezt csinálnod.
– Mit kéne tennem? Könyörögjek neki minden egyes forintért? – csattant fel Márk. – Ha talált magának egy olyan állást, ahol ennyit keres, akkor igenis ossza meg velem! A férje vagyok, nem egy idegen! Szépen berendezkedett, az biztos…
– De hát te is dolgozol, van saját fizetésed.
– Fizetés? Az a nevetséges harmincezer? – fakadt ki. – Ő majdnem háromszor annyit visz haza! Érted? Háromszor! Akkor most tartson el ő, ha már ennyire sikeres és független! Ráadásul még szolgálati autót is kapott. Én meg buszozhatok minden reggel, mint valami szerencsétlen!