«Kérlek, ne hordj haza több szemetet!» — Eszter kétségbeesetten
Ez a titkos szenvedés felkavaró és elfogadhatatlan.
— Anya, már megint ezt csinálod? — fakadt ki Eszter, amikor meglátta az ajtóban az édesanyját egy hatalmas nejlonszatyorral a kezében. — Most épp mivel állítottál haza?
A szemétből kihalászott játékokkal? Vagy valakinek a múlt századból itt maradt gönceivel? Ugyan mondd, mit szántál nekem ajándékba ezúttal?
Hányszor kértelek, hogy ne hordj ide mindenféle ócskaságot? Komolyan mondom, anya, ha ezt nem hagyod abba, kénytelen leszek teljesen megszakítani veled a kapcsolatot!
Eszter tizennégy éves koráig teljes családban nevelkedett, egészen addig, amíg az apja be nem adta a válókeresetet. Addig viszonylagos jólétben éltek, semmiben sem szenvedett hiányt, mindene megvolt, amire egy kamasznak szüksége lehetett.
A válás után Renáta először fogadott el használt ruhákat egy barátnőjétől — saját magának és a lányának is. Így próbált spórolni.
— Most egy ideig nem futja új holmikra — magyarázta Eszternek. — Látod, apád a válás óta mintha elfelejtett volna bennünket. Egy fillérrel sem segít.