“Elég volt, anya! Többet ne hívj fel!” — kiabálta Nóra dühösen
Hideg, önző döntés, mélyebb sebeket rejt.
– Elég volt, anya! Többet ne hívj fel! Úgy tekints rám, mintha nem is lenne lányod!
– Hogyhogy ne lenne? Mégis hová tűntél volna el?
– Mondjuk külföldre költöztem, és ott férjhez mentem. Vagy elrabolt egy sejk, és most a háremében élek, ötödik feleségként!
– Negyedik.
– Tessék?
– Ötödik nem lehetsz. Egy sejknek legfeljebb négy törvényes felesége lehet. A többi csak ágyas.
– Anya, most komolyan? Még ebben a pillanatban is kijavítasz? Azt mondom, nem akarlak többé ismerni, te meg a részleteken lovagolsz? Mindig ezt csináltad! Soha nem értettél meg! Neked én voltam az örök csalódás, a legalkalmatlanabb! Az egész osztályból csak engem büntettek nadrágszíjjal!
– Ilyen nem történt!
– De igenis! Pontosan emlékszem!
A lány ismét lecsapta a telefont. Amikor elfogytak az érvei, és már nem akarta hallani az igazságot, mindig így zárta le a beszélgetést.
Emese fáradtan rogyott le az előszobában álló kis puffra.