«Ez az én megtakarításom» — kirántotta a dobozt Márk kezéből
Egy önző döntés fájdalmasan igazságtalan.
— Márk, Nóra, azonnal el kell utaznom.
— Mama, mi történt? — kapta fel a fejét Márk.
— A szívem megint rakoncátlankodik. Az orvos azt javasolta, menjek el egy gyógyüdülőbe, kicsit rendbe hozni magam…
— És mi akadályoz ebben? — kérdezte a fia.
— Hát… egy kevés pénz hiányzik. Kisegítenétek?
Nóra tekintetében alighanem túl egyértelműen tükröződött, mit gondol az anyósa örökös pénzkéréseiről, mert Kinga az utolsó szavaknál félrenyelt, és bizonytalanul Márkra nézett.
— Márkocskám, mindig azt mondtad, ha segítséget kérek, nem fordítasz hátat. Most ezért jöttem — mondta sértett hangon. Úgy festett, mint egy megszeppent kislány: a műszempillák alatt könnyek csillantak meg — vagy talán csak a rájuk ragasztott csillámok verték vissza a fényt? —, szája széle remegett, homlokán pedig egy mély ránc jelent meg.
— Édesanyám, természetesen segítünk! Mennyire van szükséged? — vágta rá Márk gondolkodás nélkül.