— Én csak jót akarok! Pihenést ajánlok!

— Márk, bármennyire imádom a gyerekünket, számomra az lenne az igazi kikapcsolódás, ha Levente veled utazna el. Vagy a nagymamájával. Mit szólsz ehhez?

— Anya egyedül szeretett volna menni. Ráadásul nem Törökországba, hanem egy szanatóriumba.

— Akkor senki sem megy sehová. A gyerek jár oviba, mi dolgozunk, a nagymama pedig gyűjtsön magának a kozmetikai kezelésekre. Ha valóban a szívét akarná gyógyíttatni, az harmadennyibe kerülne.

— Nórikám, nem a pénz a legfontosabb!

— Lehet, hogy Kingának nem az. De rólunk mikor gondolkodsz végre?

— Nórikám! El sem hiszed, mennyire boldog vagyok, hogy minden ilyen szépen alakult! Bevallom, igazságtalan voltam, amikor kegyetlen önzőnek neveztelek! Hozok nektek hűtőmágnest! — csacsogta Kinga a telefonba.

— Miféle mágnest? — kérdezett vissza Nóra szárazon.

— Hát a szanatóriumból! Mondtam, hogy a tengerpart közelében van, és tervezem, hogy bemegyek a városba is néhányszor — hadarta tovább az asszony, majd elbizonytalanodva elhallgatott. — Nórikám, minden rendben?