— Márk, most komolyan kérdezem: van saját félretett pénzed? Ha igen, abból finanszírozd az utat.

— Értem. Teljesen világos. Önző vagy — morogta a férfi, majd kiviharzott a szobából. A folyosón halkan váltott pár szót Kingával, aztán az asszony sértett arccal távozott.

Az este menthetetlenül tönkrement. Nóra már előre látta a forgatókönyvet: összevesznek, napokig duzzognak, várják, ki enged előbb, végül ő beadja a derekát… és Kinga ismét oda utazik, ahová csak kedve tartja.

Csakhogy ezúttal minden másként alakult.

— Nóra… azt hiszem, most én tévedtem — lépett oda hozzá Márk bűnbánó tekintettel, és óvatosan átölelte.

— Nahát, ilyet se hallani minden nap — felelte a nő fanyarul.

— Te is kimerült vagy. Ugyanúgy megérdemelsz egy kis pihenést, mint anya. Nem mennél el valahová?

— Dehogynem mennék!

— Akkor elküldelek téged és Leventét mondjuk Törökországba!

Nóra hangosan felnevetett.

— Most komolyan beszélsz? Engem és a fiunkat? Voltál te már Leventével akár két teljes napot egyedül, segítség nélkül? És még egy idegen helyen is? Tudod jól, mennyire eleven és kíváncsi. Egy ilyen „nyaralás” után nekem inkább egy hónap rehabilitációra lenne szükségem.