«Csak belefáradtam, hogy ön mindenhez jobban ért» — Lilla határozottan
Ez a zsarnokság végre megtörésre vár.
Lilla a konyha ajtajában torpant meg, amikor meghallotta, hogy az após, Gábor, emelt hangon magyaráz a nappaliban összegyűlt vendégeknek:
— Mondtam én nekik, hogyan kell csinálni! Ha nem szólok bele, még most is ásóval kapirgálnának a kertben, mintha a középkorban ragadtak volna!
A szomszédok és a távolabbi rokonok lelkesen bólogattak, Lilla pedig csak forgatta a szemét, nehogy hangosan felnevessen. Alig pár perce ért haza a munkából; kimerült volt és éhes, és semmi kedve nem akadt újra végighallgatni az após legfrissebb „életbölcsességeit”. Pontosan tudta, mi következik: amint belép a nappaliba, Gábor azonnal prédikációba kezd majd, hogyan kellene élnie.
— Lillácska, merre vagy? — harsant be a férfi hangja a konyhába. — Gyere csak, meséld el, milyen volt a napod!
A nő fáradt sóhajjal ledobta a táskáját egy székre. Három hónapja lakott ebben a házban, és ez idő alatt szinte nem telt el nap anélkül, hogy az após ne próbálta volna bizonyítani: nála senki sem ért jobban semmihez.
