«Csak belefáradtam, hogy ön mindenhez jobban ért» — Lilla határozottan
Ez a zsarnokság végre megtörésre vár.
Lilla a konyha ajtajában torpant meg, amikor meghallotta, hogy az após, Gábor, emelt hangon magyaráz a nappaliban összegyűlt vendégeknek:
— Mondtam én nekik, hogyan kell csinálni! Ha nem szólok bele, még most is ásóval kapirgálnának a kertben, mintha a középkorban ragadtak volna!
A szomszédok és a távolabbi rokonok lelkesen bólogattak, Lilla pedig csak forgatta a szemét, nehogy hangosan felnevessen. Alig pár perce ért haza a munkából; kimerült volt és éhes, és semmi kedve nem akadt újra végighallgatni az após legfrissebb „életbölcsességeit”. Pontosan tudta, mi következik: amint belép a nappaliba, Gábor azonnal prédikációba kezd majd, hogyan kellene élnie.
— Lillácska, merre vagy? — harsant be a férfi hangja a konyhába. — Gyere csak, meséld el, milyen volt a napod!
A nő fáradt sóhajjal ledobta a táskáját egy székre. Három hónapja lakott ebben a házban, és ez idő alatt szinte nem telt el nap anélkül, hogy az após ne próbálta volna bizonyítani: nála senki sem ért jobban semmihez.
Aznap azonban valami átbillent benne. Talán a kimerültség, talán az előző esti kioktatás a „mintafeleség” kötelességeiről. Bármi is volt az oka, elhatározta, hogy nem marad tovább csendben.
— Gábor, mindjárt megyek! — szólt vissza hangosan, ám a nappali helyett a hálószoba felé vette az irányt, ahol a férje, Márk, papírokat rendezgetett.
— Márk, apád megint ő a társaság középpontja — vetette le magát az ágyra Lilla. — Most épp azt adja elő a szomszédoknak, hogy nélküle fel sem találták volna a traktort.
— Ugyan, tudod, milyen — mosolyodott el Márk anélkül, hogy felnézett volna a laptopjáról. — Beszél egy sort, aztán lenyugszik.
— Lenyugszik? — csattant fel Lilla. — Minden egyes nap megmondja, mit csináljak! Tegnap a viráglocsolásba kötött bele, tegnapelőtt meg azt fejtegette, hogy kár az újságnál dolgoznom, inkább menjek tanítani egy iskolába!
— Nem rosszindulatból teszi — vont vállat Márk. — Egyszerűen szeret irányítani.
— Irányítani? Úgy viselkedik, mint valami uralkodó. Elegem van ebből!
Márk ránézett, de nem válaszolt. Lilla pontosan tudta, mennyire kerüli a konfliktust az apjával, és ez csak még jobban bosszantotta.
Fél éve házasodtak össze. Lilla huszonhét, Márk huszonkilenc éves volt. Egy szerkesztőségben ismerkedtek meg: a nő korrektorként dolgozott, Márk pedig külsős újságíróként hordta be a cikkeit. Gyorsan egymásra találtak, és az esküvő után Márk szüleinek tágas, ám kissé ódivatú székesfehérvári házába költöztek, amelyhez nagy kert és udvar is tartozott. Lilla akkor még úgy gondolta, ez csak átmeneti megoldás lesz, amíg félre nem tesznek egy saját lakásra.
Csakhogy az együttélés Gáborral, a nyugdíjas mérnökkel, aki saját magát mindenhez értő szaktekintélynek tartotta, napról napra nehezebbnek bizonyult, és Lilla kezdte érezni, hogy ez a feszültség előbb-utóbb robbanáshoz vezet.
Gábor, a nyugdíjas mérnök, aki magát minden kérdésben megkérdőjelezhetetlen szaktekintélynek tartotta, rövid idő alatt elviselhetetlenné tette a mindennapokat.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz