Aznap azonban valami átbillent benne. Talán a kimerültség, talán az előző esti kioktatás a „mintafeleség” kötelességeiről. Bármi is volt az oka, elhatározta, hogy nem marad tovább csendben.

— Gábor, mindjárt megyek! — szólt vissza hangosan, ám a nappali helyett a hálószoba felé vette az irányt, ahol a férje, Márk, papírokat rendezgetett.

— Márk, apád megint ő a társaság középpontja — vetette le magát az ágyra Lilla. — Most épp azt adja elő a szomszédoknak, hogy nélküle fel sem találták volna a traktort.

— Ugyan, tudod, milyen — mosolyodott el Márk anélkül, hogy felnézett volna a laptopjáról. — Beszél egy sort, aztán lenyugszik.

— Lenyugszik? — csattant fel Lilla. — Minden egyes nap megmondja, mit csináljak! Tegnap a viráglocsolásba kötött bele, tegnapelőtt meg azt fejtegette, hogy kár az újságnál dolgoznom, inkább menjek tanítani egy iskolába!

— Nem rosszindulatból teszi — vont vállat Márk. — Egyszerűen szeret irányítani.

— Irányítani? Úgy viselkedik, mint valami uralkodó. Elegem van ebből!

Márk ránézett, de nem válaszolt. Lilla pontosan tudta, mennyire kerüli a konfliktust az apjával, és ez csak még jobban bosszantotta.