«Hát persze. Kivel mással?» — mosolyt erőltetve, belül összetörve
Fájdalmas, mégis megnyugtató remény éledt benne.
– Emese, és te kivel búcsúztatod az évet? Ugye vele leszel? Miért hallgatsz ennyire? – záporoztak rá a kérdések, miközben a kolléganők egymás szavába vágva sorolták, ki mit főz majd, és hol éri őket az éjfél.
Egyedül Emese ült csendben a bögréje fölé hajolva. Lassan kortyolgatta a teáját, a beszélgetésbe alig kapcsolódott be.
Még egy héttel korábban is teljes bizonyossággal hitte, hogy Gábor oldalán köszönti az újévet. Fél éve találkozgattak, a férfi az idős édesanyjával élt, és többször is megjegyezte, mennyire szeretné, ha Emese végre bemutatkozna nála. Azt mondta, az anyukája biztosan megszeretné őt.
Emese ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kapcsolatuk komolyra fordul. Szinte látta maga előtt, ahogy Gábor talán éppen szilveszter éjjelén kéri meg a kezét.
Aztán egyetlen beszélgetés mindent romba döntött. Kiderült, hogy Gábor valójában nős, és eszében sincs elválni. A feleségével ugyan összevesztek, de végül a gyerekek miatt kibékültek.
A munkahelyén mindenki tudta, hogy van valaki az életében, hiszen Emese korábban boldogan mesélt róla. Ezért is faggatták most.
Az igazságot azonban nem volt ereje kimondani. Nem akarta a sajnálkozó pillantásokat, a részvéttel teli kérdéseket. Attól csak még rosszabbul érezte volna magát.
– Szóval vele? – kérdezett vissza ismét valaki.
Emese erőt vett magán, mosolyt erőltetett az arcára. – Hát persze. Kivel mással? Már bevásároltam, az új ruhám is előkészítettem, csak a fát kell feldíszítenem.
– De jó neked! – sóhajtott fel Brigitta. – Igazi szerelem az, ami köztetek van. Nálunk meg ugyanaz a forgatókönyv: a férjem iszik pár pohárral, aztán elalszik, én meg mosogathatok. Bár… végül is nem panaszkodom. A magamfajta nő örül, ha van mellette valaki. Dolgozik, segít otthon, és mégiscsak a társam. Egyedül sokkal nehezebb lenne. – Azzal megölelte Emesét. – Hidd el, ha rendes a férfi, ketten könnyebb az élet.
Emese továbbra is mosolygott, de belül már semmi sem volt a helyén. Az elmúlt hét alatt minden megváltozott, csak ő nem akarta, hogy ebből bárki is észrevegyen bármit.
Valójában a szilveszter gondolata is terhessé vált számára. Nem vett új ruhát, nem vásárolt be ünnepi ételeket. Amikor Gábor bevallotta, hogy visszatér a családjához, Emese elhatározta, hogy idén nem ünnepel.
Mit is ünnepelne? Az álmai szertefoszlottak.
A fia, Márk, nemrég megnősült, és egy másik városba költözött. Emese a macskájával, Lillával maradt kettesben. Ünnepi hangulatnak nyoma sem volt benne. Csak azt kívánta, hogy Márk boldog legyen – az már elég lenne.
Mert amikor még a gyerek sorsa sem alakul könnyen, az embernek végképp elmegy a kedve mindentől.
Emese egyedül nevelte fel a fiát, édesanyja segített neki annak idején. Mostanra azonban az idős asszony is megöregedett. Azt beszélték meg, hogy éjfél után, a harangszó elültével még fél órát üldögélnek Hajnalka szomszédasszonnyal, aztán mindenki nyugovóra tér.
Az édesanyja nemrég bevallotta, hogy számára már ijesztő az idő múlása. Mintha csak tegnap köszöntötték volna az új évezredet, és lám, már huszonöt év is elszállt azóta. Szinte felfoghatatlan.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz