«Inkább ne is keress többé!» — kiáltotta Lilla
Túl sokat áldoztam már, ez igazságtalan.
– Lilla, merre jársz? Egész nap hívlak, miért nem veszed fel? – Nóra hangjában szemrehányás és sértettség csengett. Kifejezetten rosszul esett neki, ha a nővére nem reagált azonnal.
– Itthon vagyok, hát hol lennék! – csattant fel Lilla ingerülten. – Előbb porszívóztam, aztán a fürdőszobában voltam. Nem hallottam, hogy kerestél.
– Vezeték nélküli telefonod van évek óta. Miért nem viszed magaddal mindenhova?
– A fürdőbe is? – nevetett fel gúnyosan Lilla. – Ugyan már! Mi történt? Valami baj van?
– Semmi különös… csak beszélgetni szerettem volna – felelte Nóra, majd sóhajtott egyet. – Bár lenne egy apró kérésem. Szédülök, elfogyott a gyógyszerem. El tudnál menni a patikába vérnyomáscsökkentőért?
– És te miért nem mész? A gyógyszertár ott van a házad aljában.
– Mondtam, hogy forog velem a világ. Az ágyból is alig tudok felkelni. Ráadásul ott most nincs ez a készítmény, a város másik végén kapható – az neked közelebb esik.
– Jól van – adta meg magát Lilla. – Befejezek pár dolgot, aztán indulok. Nem élet-halál kérdése, ugye?
– Hát… ha magas vérnyomásban meghalok, az a te lelkeden szárad – morogta Nóra.
– Ne beszélj badarságokat! – horkant fel Lilla. – Mindjárt ott vagyok.
A két nővér, Lilla és Nóra, egy sokgyermekes családban nőtt fel egy kis faluban. Amikor Lilla tizennégy éves lett, édesanyjuk hosszú betegség után meghalt. Eleinte az apjuk próbálta egyben tartani a családot, gondoskodott a gyerekekről, de nem sokkal később az ital rabja lett. Onnantól minden teher a legidősebb lány vállára nehezedett. Lilla gyakorlatilag anyjuk és apjuk helyébe lépett Nóra és öccsük, Márk mellett.
Kilenc osztály után otthagyta az iskolát, és munkát vállalt. Az apjuk nap mint nap ivott, a háztartásra és a gyerekekre már nem maradt ereje. A megélhetés biztosítása Lillára hárult. Élete legkeményebb időszaka volt ez: gyerekként nehéz fizikai munkát végzett a gazdaságban, emellett két fiatalabb testvéréről is neki kellett gondoskodnia.
Amikor betöltötte a tizennyolcat, úgy döntött, kitöri őket a falusi nyomorúságból. Fogta Nórát és Márkot, és a városba költözött velük. Egy gyárban helyezkedett el, ahol rögtön kaptak egy apró szobát a munkásszállón.
Szűkös, kényelmetlen körülmények között éltek csaknem négy esztendeig. A családból elsőként Márk állt a saját lábára: amikor a fiú betöltötte a tizenhatot, úgy érezte, ideje maga alakítani a sorsát, és ezzel új fejezet kezdődött mindhármuk életében.
Márk nem akart sokáig másokra támaszkodni. Amint betöltötte a tizenhatot, munkát vállalt, mert esze ágában sem volt tovább a nővére keresetén élni. Úgy érezte, férfiként kötelessége a saját útját járni, ezért rövid időn belül külön költözött.
A fiúnak végül minden a tervei szerint alakult. Húszéves korára félretett annyi pénzt, hogy befejezze a technikumot, és a helyi üzemben megbecsült szakemberré vált. Kitartása és szorgalma hamar meghozta az eredményt. Nóra ezzel szemben jóval tovább maradt Lilla védőszárnyai alatt. Tizennyolc éves koráig eszébe sem jutott dolgozni vagy elhagyni a munkásszállói szobát. Csak amikor megismert egy fiút, szánta rá magát, hogy önálló életet kezdjen.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz