Azóta hosszú évek teltek el. Mindhárman családot alapítottak, sőt már unokáik is születtek. Márk továbbra is a gyárban dolgozott, de időközben művezető lett belőle. Lilla nemrég vonult nyugdíjba, Nóra pedig egy fodrászszalonban vállalt állást, ahol adminisztrátorként tevékenykedett.

Gyakran tartották a kapcsolatot, ünnepekkor mindig összegyűltek. Míg Márk régóta teljesen önálló életet élt, Nóra valahogy sosem tudott igazán elszakadni Lillától. A férje évekkel korábban meghalt, egyetlen lánya pedig másik városba költözött. Az ötvennyolc éves asszony így mindmáig természetesnek vette, hogy a nővére gondoskodik róla.

– Itt vannak a gyógyszereid – nyújtotta át Lilla, miután megvette őket, és azonnal átsietett Nórához. – Nagyon rosszul vagy?

– Nem vészes, csak szédülök egy kicsit – felelte Nóra, és gyorsan lenyelte a tablettát.

– Rendben, akkor megyek is, rengeteg dolgom van még – indult volna Lilla.

– Hova sietsz? Maradj még egy keveset – kérlelte Nóra. – Kivettem a húst a fagyasztóból. Főzhetnél valamit, ehetnénk együtt.

– Nórikám, mennem kell az unokámért az iskolába, utána pedig viszem különórára.

– Annak a gyereknek vannak szülei – csattant fel sértődötten. – Nekem meg nincs senkim. Éhezzek talán?

Lilla mélyet sóhajtott. – Jól van, felhívom Esztert, hogy ma ő menjen a fiáért.

Aznap végül Nóra lakásán maradt. Ebédet készített, elindította a mosógépet, kiteregetett, kivasalta a régóta felgyűlt ruhákat, majd eszébe jutott, hogy kezdődik a kedvenc sorozata.

– Lilla, bekapcsoltam a tévét! Gyere, nézzük együtt, ma izgalmas rész lesz! Hagyd már azt a sok teendőt, ülj le mellém! – kiáltotta Nóra.

Lilla az órájára pillantott. – Már nyolc is elmúlt? Ideje hazamennem.

– Nem maradnál inkább itt éjszakára? Ketten mégiscsak vidámabb lenne.

– Ugyan már, ne bolondozz – legyintett Lilla. – A macskám egyedül van otthon, már biztosan hiányol. Ráadásul nem érzem magam valami jól… mintha rázna a hideg.

Nóra csalódottan sóhajtott. – Rendben, akkor menj. De holnap átjössz, jó? Legalább egy kávéra ugorj be.

– Majd meglátjuk – felelte kitérően Lilla, és nem sokkal később hazaindult.

Másnap reggel alig bírt felkelni. Ahogy kinyitotta a szemét, rögtön tudta, hogy megfázott. Lüktetett a feje, kaparta a torkát, és olyan gyenge volt, mintha kifacsarták volna. Egy órával később már a láz is felszökött.

Felvette a telefont, és felhívta a lányát, Esztert, hogy tanácsot kérjen.

– Van otthon lázcsillapítód? – kérdezte aggódva Eszter.

– Igen, van a fiókban.

– Vegyél be egyet, és gargalizálj valami fertőtlenítővel. Feküdj vissza, pihenj sokat, és igyál rengeteg teát vagy vizet. Ha kell, viszek még gyógyszert.

Lilla megfogadta a tanácsot, bevette a tablettát, és sikerült valamennyire lejjebb vinni a lázát. Visszabújt az ágyba, és olyan mélyen elaludt, hogy csak késő este tért magához. Amikor felült, és kézbe vette a telefonját, döbbenten látta, hogy megszámlálhatatlan nem fogadott hívása van Nórától.

Először azt hitte, a nővérét aggodalom gyötri miatta. Ám amikor visszahívta, gyorsan kiderült, hogy egészen más okból kereste ilyen kétségbeesetten.