– Tehát titkolóztál? A családi kasszából csaltál el pénzt?

– Nem. Menekülőutat építettem magamnak. És úgy tűnik, jól tettem.

A nő magára hagyta a férfit a kihűlő kávéval.

Három nappal később újabb csapás érte. A NAV-tól érkezett hívás, amelyben egy jövedelembevallással kapcsolatban érdeklődtek. Így tudta meg, hogy eladták a nagymamájától örökölt nyaralót. A ház a házasságuk után közös tulajdonba került, az adásvétel pedig egy hónappal korábban lezajlott.

A szerződésen ott szerepelt Réka aláírása – hamisan. Sejtette, ki segíthetett ebben: Gábor egyik barátja, aki a földhivatalnál dolgozott.

Este az eladási dokumentum másolatát a férje elé tette.

– Megmagyaráznád?

Gábor vállat vont.

– Befektettem az üzletbe. Meg akartalak lepni, amikor beindul a haszon.

– Másfél millió forinttal? Az engedélyem nélkül?

– Én vagyok a családfő, a pénzügyi döntések az én kezemben vannak – vágta rá ingerülten. – Ha nem rendezted volna ezt a válási cirkuszt, fél év múlva vehettünk volna egy kétszer ilyen jó nyaralót.

– Hol a pénz, Gábor? – nézett rá egyenesen Réka. – Felhívtam Kristófot a ti „projektetekből”. Azt mondta, nem utaltál be semmit.

A férfi arca vörös lett.

– Figyelsz engem? A hátam mögött hívogatod az üzlettársaimat?

– A kérdésemre válaszolj: hová lett a nagymamám házának ára?

Gábor az ablak felé fordult.

– Ehhez már semmi közöd.

– Ha válni akarsz, váljunk el – mondta Réka határozottan. – De a fiunkat nem veszem el tőled.

Két nappal később megérkeztek Gábor szülei. Katalin, elegáns és átható tekintetű asszony, már az előszobában éreztette, hogy nem hétköznapi látogatásra készül.

Katalin elegáns, mégis metszően éles tekintetű asszony volt, és már az első pillanatban magához ragadta a kezdeményezést.

– Réka, mégis miféle ostobaság ez? Válásról beszélni? Hiszen rendezett család vagytok, ott a gyerek!

A konyhában telepedtek le. Gábor már elment dolgozni, Levente pedig a nyári táborban volt.

– Katalin, a döntésem végleges – mondta Réka higgadtan, de rendíthetetlen hangon.

– Miért? – csattant fel az anyós.

– Talán mert a fiam végre őszinte volt hozzád? – gúnyolódott. – Egy nő helye a család mellett van. A konyhában, a gyerek mellett. Nem pedig ügyvédeknél.

– A férfiak néha nyersek, ilyen a természetük – folytatta kioktató tónusban. – Nekem sem tetszett minden Andrásban, mégis együtt maradtunk. Eszterék is tizenöt éve házasok.

– Eszter második házassága ez – jegyezte meg csendesen Réka. – Az elsőt nagyon hasonló okok miatt bontotta fel.

– És láttad, mennyit szenvedett, mire újra férjhez ment? Egyedül gyerekkel nem könnyű az élet – csóválta a fejét Katalin.

András az ablaknál állt, eddig némán. Alacsony, sportos tartású férfi volt, aki rendszerint a felesége árnyékában maradt. Most azonban megszólalt, anélkül hogy hátrafordult volna.

– Réka helyesen cselekszik.

Katalin döbbenten nézett rá.

– Tessék?

– Azt mondtam, igaza van. És nem kellene nyomást gyakorolnod rá.

A férfi ekkor megfordult.

– A fiunk elfogadhatatlanul viselkedik vele. Átlépett egy határt.

A levegő megfagyott a helyiségben. Senki sem szólt.