Nem sokkal később megérkezett Nóra, Réka barátnője, hogy segítsen a csomagolásban. Három nap múlva költöztek volna az új lakásba, ahol Réka és Levente tiszta lappal kezdhettek.

– Biztos vagy ebben? – kérdezte Nóra, miközben leragasztott egy dobozt tele könyvekkel. – Tíz év házasság… talán érdemes lenne megpróbálni párterápiát.

– Mindent láttál – felelte Réka, miközben gondosan papírba csomagolta a fia fényképeit. – Nem hirtelen felindulásból döntöttem. Több mint egy éve készülök erre.

– És Levente? Egy válás mindig megviseli a gyerekeket.

Réka megállt egy pillanatra.

– Az is megviseli, ha azt látja, hogy az apja megalázza az anyját. Tegnap Gábor a fia előtt tolvajnak nevezett, mert félretettem pénzt.

– Levente sírva kérdezte, börtönbe visznek-e engem.

Nóra szomorúan megrázta a fejét.

– Réka…

– Tudod, mi fáj a legjobban? Hogy szerettem őt. Amikor megismerkedtünk, Gábor figyelmes volt, tele humorral.

– Az esküvőtökön saját verset szavalt neked – mosolygott halványan Nóra. – Azt ígérte, a tenyerén hordoz majd.

– Aztán megszületett Levente, jött az előléptetés, és én lassan szereppé váltam. Főzni, takarítani, gyereket nevelni.

– Megszűntem önálló ember lenni. Nem számított a véleményem, a terveim, az álmaim.

Ekkor megszólalt a csengő.

Eszter állt az ajtóban, Gábor húga. Tétován mosolygott.

– Bejöhetek?

Réka bólintott, bár újabb rábeszélésre számított.

– Bocsánatot szeretnék kérni a bátyám nevében – kezdte Eszter, leülve a kanapé szélére. – És azt is elmondani, hogy megértelek. Az első férjem pontosan ilyen volt.

Réka meglepetten nézett rá.

– Köszönöm.

– Anyu persze másként látja.

– Ő más korban nőtt fel.

– Egész életében eltűrte, ahogy apa bánt vele, és ezt tartja normálisnak – sóhajtott Eszter. – Apa csak pár éve változott meg, amikor súlyosan megbetegedett, és rádöbbent, mit mulasztott el.

– Tegnap kiállt mellettem – jegyezte meg Réka. – Nem számítottam rá.

– Sok mindent átértékelt. Kár, hogy Gábor a régi mintát követi.

Eszter ekkor elővett egy borítékot.

– Ezt neked hoztam.

– Mi ez?

– Bankszámlakivonatok. A bátyám számlájáról. A bankban dolgozom, hozzáférek az adatokhoz.

Réka összeráncolta a homlokát.

– Ez legális?

– Nem teljesen – ismerte el Eszter. – De igazságos. Nézd meg, hová tűnt a nagymamád házának ára.

Levente iskolájában nyári napközi működött. Az osztályfőnök, Júlia, behívatta a szülőket, miután a fiú életében először összeverekedett egy társával.

Az üres tanteremben ültek le.

– Levente mindig békés, kiegyensúlyozott gyerek volt – mondta Júlia komolyan. – Történt valami otthon?

– Válunk – felelte Réka egyenesen.

– Nem válunk – vágta rá azonnal Gábor. – Csupán nehéz időszakon megyünk keresztül.

– Két hete benyújtottam a keresetet, az ügy folyamatban van – pontosított Réka. – Szombaton elköltözünk.

– Sehová nem mentek – csattant fel Gábor. – Nem járulok hozzá, hogy a fiam lakcímét megváltoztassák. Majd a bíróság eldönti, mi lesz.

– Majd a bíróság dönt – ismételte meg Réka higgadtan, mintha ezzel akarná lezárni a vitát.

– A bíróság nekem fog igazat adni! – emelte fel a hangját Gábor. – Rendes, kiszámítható jövedelmem van, saját tulajdonú lakásban élek.