«Szeretlek, Benedek» — mondta Réka könnyes szemmel
Kiszámított, manipulatív és kétségbeesetten bájos.
Réka egy reggel arra az elhatározásra jutott, hogy ideje felkeresnie a volt férjét.
„Elhamarkodtam a dolgot, amikor kiléptem ebből a házasságból – töprengett magában. – Túl korán léptem. Még két évig kibírhattam volna mellette. Ha várok, sokkal többet tudtam volna kiszedni belőle. Így is szép összeg ütötte a markomat, nem beszélve a balatonalmádi lakásról és a váci nyaralóról… de mindez csak két esztendőre volt elég. Most látom igazán, milyen meggondolatlan voltam.”
Bosszúsan felsóhajtott. „És Benedek sem erőltette meg magát. Ahelyett, hogy próbált volna visszatartani, inkább még siettetni is akarta a válást. Ráadásul minden anyagi követelésemet szó nélkül teljesítette.”
Réka azonban meg volt győződve arról, hogy Benedek érzelmei nem hunytak ki teljesen. Az sem zavarta különösebben, hogy a férfinak jelenleg menyasszonya van.
„Ez könnyen orvosolható” – legyintett gondolatban a másik nőre. „Aligha jelent komoly vetélytársat. Ha Benedek újra meglát, képtelen lesz ellenállni. Nekem még senki nem tudott nemet mondani.”
Kora reggel jelent meg Benedek lakásán. A férfi teljesen váratlanul érte a látogatás. Nem csupán a korai időpont miatt – sokkal inkább azért, mert Réka már rég kikerült a gondolataiból. És most ott állt az ajtóban.
– Réka? – kérdezte hitetlenkedve.
Annyira zavarba jött, hogy még beinvitálni is elfelejtette; csak állt a küszöbön, és értetlenül nézte az egykori feleségét.
– Talán az ajtóban akarsz tartani? – vetette oda Réka pimaszul, majd határozott mozdulattal félretolta Benedeket, és besétált. – Bemehetek? – tette hozzá gúnyos éllel, amikor már az előszobában állt.
– Igen… persze – tért magához a férfi. – Fáradj a konyhába.
Réka lassan végigmérte a lakást, mintha még mindig köze lenne hozzá.
– Rendben, akkor a konyha – mosolyodott el fölényesen.
Két évig élt itt, pontosan tudta, mi hol van.
„Vajon Székesfehérváron még mindig ez az egyetlen lakása? – futott át az agyán. – Kár, hogy még a házasságunk előtt vette. Különben ezt is megszereztem volna, ahogy a pénzét, a balatonalmádi ingatlant és a váci házat is.”
– Kérsz teát vagy kávét? – érdeklődött Benedek.
– Tudod jól, hogy a teát ki nem állhatom – felelte Réka.
– Akkor kávé – bólintott a férfi, és levett egy üveg instant kávét a polcról.
– Ugye csak viccelsz? – csattant fel Réka. – Azt hiszed, megiszom ezt a löttyöt?
– Más nincs itthon – tárta szét a kezét Benedek. – Nekem megfelel. Készítsem tejjel? Úgy egészen finom.
– Nem kérek – vágta rá a nő. – Nincs egy normális kávéfőződ, amivel rendes kávét tudnál csinálni?
– De volt – felelte nyugodtan Benedek. – Csakhogy azt is elvitted. Ahogy gyakorlatilag mindent.
– Tényleg… – kapott a fejéhez Réka. – De azért vehettél volna másikat. Látom, új bútorok vannak, a hűtőt is lecserélted.
– Igazad van – ismerte el a férfi. – Nekem nem hiányzott, és eszembe sem jutott, hogy neked fontos lehet. Önző voltam. De ígérem, beszerzek egyet. És ha legközelebb jössz, lefőzöm a kedvencedet.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz