„Tolvaj! Elvette tőlem a fiamat!” — Erzsébet keserűen ismételgette
Anyai kegyetlenség önző, fojtogató és megbocsáthatatlan.
Erzsébet asszony otthonára súlyos csapás nehezedett. Egyetlen fia, Márk, váratlanul megnősült: feleségül vette a szomszéd faluból származó Rékát. Mindezt úgy, hogy az édesanyja áldását még csak ki sem kérte.
— Miért kellett idehoznod ezt a lányt? — fakadt ki indulatosan Erzsébet. — Se pénze, se családja, semmije sincs. Maradhatott volna ott az öreganyjával! Egy batyuval állított be hozzánk. Biztosan elcsavarta a fejedet valamivel. Te okos, jóravaló, hiszékeny fiú vagy… Nem ilyen menyet képzeltem magam mellé!
A ház úrnője már az első naptól kezdve hadjáratot indított Réka ellen. Könyörtelen, aprólékos harc volt ez, tele szőrszálhasogatással és rosszindulatú megjegyzésekkel. Az önérzetes Erzsébet különös tehetséggel űzte ezt a mesterséget: a menyével való érintkezést a lehető legszűkebbre szorította, de amikor mégis megszólalt, abban nem volt köszönet.
Amikor Márk este hazaért a munkából, az anya élvezettel kezdte felemlegetni a fia korábbi udvarlóit, a környékbeli lányokat, akik szerinte sokkal méltóbb feleségek lettek volna. Szavai épp eléggé hangosak voltak ahhoz, hogy Réka is értse: Márk milyen „előnyös” házassági lehetőségeket szalasztott el miatta.
Ám amint a férj kilépett a házból, Erzsébet minden keserűségét a fiatalasszonyon vezette le.
— Így mos fel egy rendes gazdasszony? A padlónak csillognia kellene! És ez az edény… ki látott már ilyet? A mosásról inkább nem is beszélek. A ház tisztasága az asszony becsületét mutatja! És ez a leves? Hát lehet ezt így megfőzni? Semmihez sem értesz!
Ennek ellenére vacsoránál jó étvággyal kanalazta a Réka által készített levest, majd sokatmondó arccal kijelentette:
— Az az asszony, aki nem tud ízletes levest tenni a férje elé, nem érdemli meg a feleség nevet.
Nem telt el nap anélkül, hogy Erzsébet be ne nyitott volna Márk és Réka hálószobájába „ellenőrzés” címén. Meg kellett bizonyosodnia róla, hogy minden a helyén van-e. Letörölte-e a port a menye? Rendben sorakoznak-e a ruhák a szekrényben? És jaj annak a napnak, amikor egy apró lyukat fedezett fel Márk zokniján.
Ilyenkor kitört a vihar. A szerencsétlen Réka fejére zúdult a szidalom, amit az egész utca hallhatott. Erzsébet ajtókat csapkodott, hangosan zokogott, siránkozott, majd miután előadta a maga drámai jelenetét, marokszám kapkodta be a nyugtatókat.
A fiatalasszony tűrt és hallgatott, de a feszültség napról napra nőtt a ház falai között, és hamarosan valaki váratlanul érkezett, ami új fordulatot hozott a történetben.
Réka némán viselte a megaláztatásokat. Sőt, minden erejével azon volt, hogy a parancsolgató, szeszélyes anyós kedvében járjon. Hajnalhasadtakor kelt, és sokszor csak éjfél után zuhant ágyba. Fáradhatatlan igyekezete azonban egy cseppet sem lágyította meg Erzsébet szívét.
Az asszony eltökélte, hogy bármi áron kiszorítja a „betolakodót” a házból.
Egy alkalommal Réka nagymamája érkezett látogatóba, hiszen az unokájának születésnapja volt. Emese néni, a törékeny, jóságos idős hölgy a kertből szedett egy csokor fehér margarétát, és káposztás pitét sütött ajándékba.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz