Ám amint a férj kilépett a házból, Erzsébet minden keserűségét a fiatalasszonyon vezette le.

— Így mos fel egy rendes gazdasszony? A padlónak csillognia kellene! És ez az edény… ki látott már ilyet? A mosásról inkább nem is beszélek. A ház tisztasága az asszony becsületét mutatja! És ez a leves? Hát lehet ezt így megfőzni? Semmihez sem értesz!

Ennek ellenére vacsoránál jó étvággyal kanalazta a Réka által készített levest, majd sokatmondó arccal kijelentette:

— Az az asszony, aki nem tud ízletes levest tenni a férje elé, nem érdemli meg a feleség nevet.

Nem telt el nap anélkül, hogy Erzsébet be ne nyitott volna Márk és Réka hálószobájába „ellenőrzés” címén. Meg kellett bizonyosodnia róla, hogy minden a helyén van-e. Letörölte-e a port a menye? Rendben sorakoznak-e a ruhák a szekrényben? És jaj annak a napnak, amikor egy apró lyukat fedezett fel Márk zokniján.

Ilyenkor kitört a vihar. A szerencsétlen Réka fejére zúdult a szidalom, amit az egész utca hallhatott. Erzsébet ajtókat csapkodott, hangosan zokogott, siránkozott, majd miután előadta a maga drámai jelenetét, marokszám kapkodta be a nyugtatókat.