«Az a pénz az enyém, és én döntök róla» — kiállt magáért
Megrendítő út, végül erősebb és szabadabb.
Nóra fáradt sóhajjal mérte végig lakása fakó falait. A festék több helyen lepattogzott, a tapéta elveszítette régi színét, a parketta pedig már régóta cserére szorult. Mégis, minden hibája ellenére ez a lakás jelentette számára a biztonságot. Itt tudta kizárni a nagyváros lüktetését, itt érezte magát igazán otthon.
A nagymamájától örökölte az ingatlant, és a falak között ott éltek gyermekkora legkedvesebb emlékei. Ez volt az egyetlen kézzelfogható kapocs, amely szülővárosához kötötte, miután évekkel ezelőtt a fővárosba költözött.
Az áttelepülés nem ment könnyen. Ma is élénken élt benne az a pillanat, amikor remegő kézzel lépte át a közgazdasági kar küszöbét. Vidéki lányként az öntudatos, fővárosi fiatalok között idegennek érezte magát, mintha nem is közéjük tartozna.
Ám a kitartása meghozta gyümölcsét. Öt év kemény munka után kitüntetéses diplomát szerzett, majd egy rangos cégnél helyezkedett el könyvelőként. Lassan úgy tűnt, sínre kerül az élete.
A fordulat egy szilveszteri céges rendezvényen érkezett, ahol megismerkedett Balázzsal. A magas, jó kiállású férfi meleg barna tekintetével azonnal rabul ejtette. Kapcsolatuk szinte száguldott előre, és alig telt el egy év, Nóra már menyasszonyi ruhát próbált.