A rózsaszín álmok azonban az első anyóslátogatáskor szertefoszlottak. Erika, Balázs édesanyja, kifogástalan megjelenésű, hűvös tekintetű asszony volt. Végigmérte Nórát, ajkát alig észrevehetően összepréselte.

– Tehát ő az a bizonyos vidéki szépség – jegyezte meg száraz hangon fiának. – Remélem, tisztában vagy a döntéseddel, Balázs.

Nóra arcába forróság szökött. Szívélyes fogadtatásra számított, ehelyett leplezetlen bizalmatlanságot kapott. Balázs próbálta oldani a feszültséget, de egyértelmű volt: Erika nem lelkesedett a választásáért.

Az esküvő után a fiatalok Nóra lakásába költöztek. Balázs új otthon vásárlását javasolta, ám Nóra nem akarta elengedni a nagymamája emlékét. Ráadásul a belvárosi elhelyezkedés mindkettőjük munkahelyéhez ideális volt.

Erika ettől függetlenül rendszeresen betoppant, és sosem érkezett üres kritikával.

– Komolyan, ezeket a függönyöket még mindig nem cseréltétek le? – fakadt ki egyszer, undorodva megérintve a nehéz bársonyt. – És ez a padló… Balázs, hogyan tudsz ilyen körülmények között élni?