– Megérkezett a mi szorgos méhecskénk! – szólalt meg Erika túlzott lelkesedéssel. – Balázs már mesélt a jutalmadról. Gratulálok!

Nóra értetlenül nézett a férjére. A prémiumról még senkinek sem beszélt, még neki sem.

– Köszönöm – felelte óvatosan, majd Balázs felé fordult. – Beszélhetnénk egy pillanatra?

Ám mielőtt félrevonhatta volna a férjét, Erika újra megszólalt, hangjában különös éllel, és ezzel olyan irányba terelte a beszélgetést, amelyről Nóra még nem is sejtette, milyen következményekkel jár majd.

Erika azonban nem hagyta, hogy Nóra megszólaljon.

– Tudod, drágám – kezdte ártatlan hangon –, épp azon gondolkodtam, hogy ideje lenne felújítani a konyhát. Ezek a régi szekrények már teljesen elhasználódtak. Egy új konyhabútor igazán ráférne a lakásra. És hát a te jutalmad… kész főnyeremény! Ugye nem sajnálnád az anyósodtól ezt az apró szívességet?

Nóra földbe gyökerezett lábbal állt. Alig akarta elhinni, amit hall. Az a pénz, amiért hónapokon át túlórázott, amit saját erőből érdemelt ki, most hirtelen más konyhájának felújítására lenne „sors ajándéka”?

– Erika, én… – kezdte higgadtan, de Balázs már közbevágott.

– Ugyan, persze hogy nem mond nemet – karolta át a felesége vállát. – Igaz, Nóra? Segítünk anyának.

A nő gyomra görcsbe rándult. A férjére nézett, valami cinkos összekacsintást, legalább némi bizonytalanságot keresve az arcán, de csupán egy feszélyezett, mentegetőző mosolyt talált.

– Balázs, beszélnünk kell. Most. Négyszemközt – mondta határozottan, és kibújt az öleléséből.

A balkonra mentek. A februári levegő csípős volt, de Nóra mit sem érzett belőle; belül forrt.

– Ezt mégis hogy képzelted? – kérdezte halkan, de élesen. – Miért teregetted ki a prémiumomat anélkül, hogy szóltál volna? És milyen alapon ígérted oda másnak?

Balázs zavartan megvakarta a tarkóját.

– Ne csinálj ebből ügyet. Anyu csak szeretné rendbe hozni a konyhát. Belefér, hogy segítsünk neki.

– Belefér? – Nóra hangja remegett az indulattól. – És a mi terveink? Arról megfeledkeztél? A saját lakásunk felújítása nem volt fontos?

– Az ráér – vont vállat a férfi. – Ez a lakás amúgy sem egy örök darab. Mondtam már, hogy jobb lenne közös otthonba költözni. Anyának viszont most van szüksége ránk.

– Ez az én otthonom – vágott vissza Nóra. – És nem fogom a megtakarításomat a te édesanyád kívánságaira költeni.

Balázs arca megkeményedett.

– Túlzásba viszed. Tudod jól, mit gondolok erről a lakásról. Anyu csak jót akar.

– Kinek jót? Nekünk, vagy saját magának? – csúszott ki Nórából, miközben a könnyeivel küzdött.

– Lesz még prémiumod. Segítek majd neked is a felújításban, később. De most ne hozz kellemetlen helyzetbe, már megígértem neki.

Ebben a pillanatban Erika is kilépett az erkélyre, mintha csak erre várt volna.

– Na, megegyeztetek? – kérdezte élénken. – Mikor indulunk konyhabútort nézni?

Nóra mély levegőt vett. Egyikükről a másikra pillantott, és hirtelen világossá vált számára, hogy ha most hallgat, azzal örökre lemond a saját határairól.

– Soha – felelte nyugodt, de megkérdőjelezhetetlen hangon. – Nem megyünk sehova. Az a pénz az enyém, és én döntök róla.