Az eljárás hónapokig húzódott. Nóra gyakran érezte úgy, mintha minden erejét kiszívták volna, mégsem hátrált meg. Minden egyes tárgyaláson ott ült a teremben, egyenesen nézve azok szemébe, akik megpróbálták kiforgatni a saját otthonából.

Végül megszületett az ítélet. A bíróság kimondta Balázs és Erika bűnösségét csalási kísérlet miatt. A lakás Nóra tulajdonában maradt, volt férjét és annak anyját pedig felfüggesztett szabadságvesztésre és jelentős pénzbírságra ítélték.

– Na, ezt meg kellene ünnepelni! – jegyezte meg Eszter, amikor kiléptek a bíróság épületéből.

Nóra lassan megrázta a fejét.

– Nem vágyom ünneplésre. Csak haza szeretnék menni. Az igazi otthonomba.

Aznap este csendben állt a nappali közepén, és végignézett a jól ismert falakon. Az elmúlt hónapok viharként söpörtek végig az életén, de ezek a falak változatlanul őrizték a múltját: a nagymamájához kötődő emlékeket, a gyermekkora boldog pillanatait.

– Újra itthon – suttogta maga elé.

Másnap elhatározta, hogy átalakítja a lakást. Nem azt a felújítást valósította meg, amelyről korábban álmodozott, hanem valami teljesen mást. Élénk árnyalatokat választott, letisztult, modern bútorokkal rendezte be a tereket. Azt akarta, hogy minden helyiség az új kezdetet szimbolizálja – annak a nőnek az erejét, aki túlélte az árulást, és talpon maradt.