Egy hónappal később, amikor minden elkészült, kisebb összejövetelt szervezett a barátainak és a kollégáinak. Eszter elismerően füttyentett, miközben körbejárta a megújult lakást.

– Ez lenyűgöző! Büszke lehetsz magadra, Nóri.

Nóra elmosolyodott.

– Tudod, az egész történet megtanított arra, hogy értékeljem önmagam, és ne engedjem, hogy mások döntsenek helyettem. Megtanultam a leckét, és nem felejtem el. Köszönöm, hogy mellettem álltál.

Eszter játékosan felvonta a szemöldökét.

– És a szerelem? Nem tartasz tőle, hogy újra csalódás ér?

Nóra elgondolkodott, majd nyugodt hangon felelt:

– Nem félek. Most már tisztában vagyok az értékeimmel. Ha egyszer felbukkan valaki, aki valóban méltó hozzám, nyitott leszek rá. De többé nem tűrök játszmákat. Csak őszinteséget és kölcsönös tiszteletet.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő: megérkeztek a többi vendégek is. Nóra mély levegőt vett, és az ajtó felé indult. Érezte, hogy egy új fejezet küszöbén áll – és most először nem félelemmel, hanem bizakodással várta mindazt, amit a jövő tartogat számára.

❦

Lilla már az elején ódzkodott attól, hogy a férje rokonságától béreljenek lakást. Valami megmagyarázhatatlan belső hang azt súgta neki, hogy ebből még kellemetlenség lehet.

– Ne csinálj ebből ekkora ügyet – próbálta meggyőzni Gergő. – Először is, a nagynéném és a férje közvetítő nélkül adják ki a kétszobásukat, nem kell jutalékot fizetnünk, és az ár is baráti.

– Te is tudod, hogy a pénzügyek a családban sokszor több feszültséget szülnek, mintha idegenekkel üzletelnénk – válaszolta bizonytalanul Lilla.

– Én megbízom a rokonaimban.