– Kinek jót? Nekünk, vagy saját magának? – csúszott ki Nórából, miközben a könnyeivel küzdött.

– Lesz még prémiumod. Segítek majd neked is a felújításban, később. De most ne hozz kellemetlen helyzetbe, már megígértem neki.

Ebben a pillanatban Erika is kilépett az erkélyre, mintha csak erre várt volna.

– Na, megegyeztetek? – kérdezte élénken. – Mikor indulunk konyhabútort nézni?

Nóra mély levegőt vett. Egyikükről a másikra pillantott, és hirtelen világossá vált számára, hogy ha most hallgat, azzal örökre lemond a saját határairól.

– Soha – felelte nyugodt, de megkérdőjelezhetetlen hangon. – Nem megyünk sehova. Az a pénz az enyém, és én döntök róla.

Erika szemöldöke a homlokára szaladt.

– Hogy érted, hogy a tiéd? Házastársak vagytok. Ami bejön a családba, az közös.

– Ezt a jutalmat a saját munkámmal érdemeltem ki – rázta meg a fejét Nóra. – Nem adok felhatalmazást senkinek, hogy rendelkezzen fölötte.

– Nóra, ne kezdj jelenetet… – próbálta csillapítani Balázs.

De a nő már nem figyelt rá. Sarkon fordult, visszament a nappalin át a hálószobába, és magára zárta az ajtót.