A következő napok Nóra számára valóságos gyötrelemmé váltak. Erika szinte beköltözött hozzájuk, állandó jelenlétével és burkolt célzásaival folyamatos nyomást gyakorolt rá. Újra és újra előhozta a „családi kötelesség” témáját, és azt hajtogatta, mennyire természetes lenne, ha Nóra is beszállna a konyhafelújítás költségeibe. Balázs eközben következetesen kitért minden komolyabb beszélgetés elől. Ha Nóra számonkérte, csak legyintett.

– Ne csináljunk ebből ügyet – mondogatta fáradt arccal. – Anyu csak jót akar.

Nóra úgy érezte, sarokba szorították. Valahányszor megpróbálta megvédeni a saját álláspontját, Erika látványosan felsóhajtott, és sértett hangon odavetette:

– Ezek a vidéki lányok… semmi tisztelet nincs bennük az idősebbek iránt.

Egy este, amikor a feszültség már szinte tapintható volt a lakásban, Nóra elhatározta, hogy lépnie kell. Megvárta, amíg Balázs elindul dolgozni, Erika pedig hazamegy, majd kapkodva összeszedte a legszükségesebb holmiját. Remegő kézzel hívta fel régi barátnőjét, Esztert.