– Eszter, maradhatnék nálad pár napig? – kérdezte elcsukló hangon. – Szükségem van egy kis időre, hogy tisztán lássak.

Eszter habozás nélkül igent mondott. Alig egy órával később Nóra már a barátnője konyhájában ült, és végre szabadon engedte az addig visszafojtott könnyeit. Mindent elmesélt – a pénzről, a felújításról, a furcsa viselkedésről.

– Nóri, biztos vagy benne, hogy ez nem volt előre kitervelve? – kérdezte óvatosan Eszter, miután végighallgatta.

Nóra értetlenül nézett rá.

– Hogy érted?

– Gondolj bele – kezdte Eszter, és az ujjain sorolta az érveit. – Van egy belvárosi lakásod és stabil állásod. Balázs pedig, bármennyire is szeret elitnek tűnni, még mindig az anyjával él, és a karrierje sem ível felfelé. Nem furcsa ez?

A kérdés szíven ütötte Nórát. Két év házasság alatt Balázs egy tapodtat sem lépett előre a munkahelyén, mindig a „rosszindulatú főnökeire” panaszkodott. A nagyvilági életéről szóló történetek pedig üres mesék maradtak: sem drága autó, sem jelentős megtakarítás nem létezett. Ellenben rendszeresen szóba hozta, hogy közös lakást kellene venniük.