«Ez már nevetséges!» — csapott az asztalra Lilla dühösen
Ez a város kegyetlen és álszent egyszerre.
Egy hatalmas szemeteszsák már megint Lilla lakásának ajtaja előtt tornyosult, mintha direkt oda támasztották volna.
– Csodás szomszédság, mondhatom – morogta az orra alatt a lány. – Az ember szava is elakad.
A szemközti ajtó azonnal résnyire nyílt, és egy álmos tekintetű nő dugta ki a fejét.
– Már megint elégedetlenkedsz? – sziszegte. – Arrébb tolod és bemész, ennyi az egész. Nem kell itt ordibálni, más aludna.
– Tűnj el – vágta rá Lilla halkan, de élesen. – Mielőtt átdobom ezt a zsákot a te nappalidba, nagy igazságosztó.
– Micsoda modor! – sipította a nő, aki egy csapásra felébredt, majd bevágta az ajtót.
– Idióta! – kiáltotta utána Lilla, és dühében belerúgott a szemétbe.
Miután végre bejutott a lakásába és bezárta maga mögött az ajtót, a lift felé indult. A kabin épp az emeleten állt, mintha rá várt volna. Amikor azonban kinyílt az ajtó, Lilla megtorpant: a padlón bűzös tócsa terjengett, a sarokban pedig egy friss, tekintélyes méretű kutyapiszok éktelenkedett.