– Na ne már, megint ez – fakadt ki. – Elküldeném melegebb éghajlatra azt a dögöt is, meg a gazdáját is.

– Kire célzol? – hallatszott fentről.

– Rád és a kutyádra – felelte Lilla, felpillantva. – Nem sikerül leszoktatni azt az ostoba dobermannt, hogy ne itt intézze a dolgát?

A férfi áthajolt a korláton.

– Bizonyítani tudod, hogy az enyém volt? Nincs rajta aláírás.

– Ugyan ki másé lenne? – csattant fel a lány. – Rajtad kívül csak egy ilyen eb lakik itt.

– Menj a… – üvöltötte a férfi.

– Szívesen mennék – felelte Lilla gúnyosan –, csak épp nem tudok átlépni azon a kupacon. Nyilván te és a drága kedvenced már jártatok ott előttem.

Nem várta meg a választ, inkább leszaladt a lépcsőn, miközben a sértések még visszhangoztak utána. Odakint az autójához sietett, ám újabb bosszúság érte: apró kocsiját két oldalról közrefogta egy terebélyes terepjáró és egy csillogó, vadonatúj Mercedes.

– Remek – sóhajtott fel, és a táskájába süllyesztette a kulcsot. – Mehetek busszal a fogorvoshoz.

A zsúfolt járaton alig fért el, és komoly mutatványba került előhalásznia a pénztárcáját. Miután kifizette a jegyet, vissza akarta csúsztatni a táskájába, de közben könyökével véletlenül meglökött egy elegánsan öltözött hölgyet, aki közvetlenül mellette állt.