Lilla remegve a dühtől, újabb káromkodás kíséretében indult a lépcsőház felé. A bejárat előtt a szomszéd dobermannja ült, épp a dolgát végezve, mintha csak rá várt volna. A lakása ajtaja előtt ugyanúgy ott éktelenkedett a szemeteszsák, ahogy reggel hagyta.

Amint belépett, táskáját ledobta, és egyenesen a laptophoz ült. Néhány ideges billentyűleütés után már meg is jelent az üzenet az oldalán:

„Ma a csalódások napja van. Már csak a verebek nem szóltak be az utcán. Komolyan, honnan szednek az emberek ennyi rosszindulatot?”

A szemközti lakásban a szomszéd éppen befejezte kedvenc sorozatának aktuális epizódját, majd kíváncsian a számítógéphez lépett, és amikor meglátta Lilla keserű bejegyzését, elgondolkodva meredt a képernyőre.

Néhány perc sem telt bele, már érkezett is az első reakció. Egy közeli barátnője sietett megnyugtatni:

– Ne húzd fel magad, drágám! Hidd el, rengeteg rendes ember él még ezen a világon.

Nem sokkal később egy dobermann gazdája, miután hazatért az esti sétából, bekapcsolta a számítógépét, és végigpörgette az üzenőfalat. Amint meglátta Lilla elkeseredett sorait, azonnal gépelni kezdett: