“Elég, anya” — Márk végre kiállt Nóra mellett
Ez a csend dühítően igazságtalan, mégis felszabadító.
A nyári reggel fullasztó párával nehezedett a házra. Nóra a mosogatónál állt, és szinte öntudatlan mozdulatokkal sikálta a reggeli után maradt tányérokat, amikor a verandáról tompa beszédfoszlányok szűrődtek be.
Nem akart hallgatózni – egyszerűen csak eljutott hozzá a szó. Az anyósa, Beáta hangja a megszokottnál élesebben és izgatottabban csengett.
– El tudod képzelni, Zsuzsanna? – csattant fel ingerülten. – Már harmadik éve házasok, és mire mentek? Se gyerek, se komoly előrelépés. Ott ül abban a ruhaboltban eladóként. Pedig vihette volna valamire…
Nóra kezében megdermedt a nedves tányér. Egy pillanatra úgy érezte, kihagy a szíve, aztán a torkában kezdett dobogni. „Rólam beszél” – hasított bele a felismerés.
– Ugyan már, Beáta, miért vagy ilyen szigorú? – próbálta csitítani a szomszédasszony. – A lány igyekszik…
– Igyekszik? – horkant fel az anyós. – Nézd csak meg Esztert, a Szabóék lányát! Két állásban dolgozik, a férje vállalkozásában is segít, gyereket is szült, és még az alakját is megőrizte. Ez meg… – jelentőségteljes szünetet tartott. – Tudod, mit művelt tegnap?