«Nem fogod fel, hogy a gyerekeim jövője múlik rajtad?» — kiabálta
Zavarba ejtően önző, és még mindig gyerek.
– Hogy érti azt, hogy remisszió? Akkor most… meggyógyult? Vagyis nem lesz semmiféle örökség? – faggatta ingerülten Gergő a nagynénje kezelőorvosát. – Biztos ebben? Nem lehet, hogy tévedés történt? Nézzenek rá még egyszer, kérem, előfordulnak hibák!
– Tévedés kizárt – felelte higgadtan a szakorvos. – A daganatot teljes egészében eltávolítottuk, a beavatkozás sikeres volt. Ha minden jól alakul, a nagynénje akár még húsz évet is élhet. Megbocsásson, de úgy látom, mintha ez nem töltené el örömmel.
Gergő életében két anyafigurának jutott szerep: az egyik az édesanyja volt, Emese, aki világra hozta, a másik pedig a keresztanyja, Ildikó. A két nő testvérként állt egymás mellett, és a fiú nevelését is közösen vállalták.
Az apa akkor tűnt el a családból, amikor Gergő mindössze négyéves volt. A következő években komoly anyagi gondokkal küzdöttek, gyakran a számlák befizetése is fejtörést okozott. A fordulat akkor érkezett el, amikor Ildikó férjhez ment egy tehetős vállalkozóhoz, Balázshoz. Attól kezdve a kétfős kis háztartás életszínvonala látványosan emelkedett.
Balázs nemcsak a feleségéről gondoskodott: Emese taníttatását is finanszírozta, majd egy régi ismerősén keresztül megbízható, jól fizető állást szerzett neki. Úgy tűnt, végre minden sínre került.
Ildikó házassága azonban nem tartott örökké. Nyolc együtt töltött év után Balázs váratlanul elhunyt. Az 53 év alatt felhalmozott teljes vagyon a feleségére szállt, aki így jelentős örökség birtokosa lett.
Gergőt mindkét asszony túlságosan is kényeztette, ennek pedig meg is lett az eredménye: a fiú éretlen, felelőtlen fiatalemberré vált. Tizennyolc éves korára meggyőződésévé vált, hogy kivételes tehetség. Verseket írt, dalokat szerzett, és arról álmodozott, hogy egyszer nagy művészként emlegetik majd.
Felvételt nyert az irodalmi szakra, ám ott hamar összeütközésbe került az oktatókkal. A tanárok nem voltak hajlandók elismerni zsenialitását, ráadásul rendszeres órára járást, vizsgákat és beadandókat követeltek tőle – akárcsak a többi hallgatótól. Nem sokkal később eltanácsolták az intézményből.
Katonai szolgálatra sem kellett bevonulnia: Ildikó minden kapcsolatát latba vetette, miután rémtörténeteket hallott a hadseregről, és elérte, hogy szeretett keresztfiát alkalmatlannak nyilvánítsák.
Dolgozni sem volt hajlandó elmenni. Úgy gondolta, erre semmi szükség, hiszen a megélhetését teljes egészében a nagynénje biztosítja. Idejét az alkotásnak és a megfelelő feleség felkutatásának szentelte. Huszonöt évesen végleg elhatározta, hogy megnősül.
Határozott elképzelései voltak leendő párjáról: mindenekelőtt érintetlen múltat várt el. Emellett művelt, érzékeny lelkű társat képzelt maga mellé, lehetőleg költőnőt vagy festőművészt. A sors azonban Kingával hozta össze.
A lány mindössze tizenkilenc éves volt, ám már sok mindent megélt. Gyorsan felismerte, hogy Gergő révén beléphet egy gondtalanabb, anyagilag biztos életbe. A művészi hajlamot és a túláradó érzelmességet több-kevesebb sikerrel el tudta játszani, ám a legfontosabb feltétel komoly akadályt jelentett: ártatlanságát már régen elveszítette.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz