«Nem fogod fel, hogy a gyerekeim jövője múlik rajtad?» — kiabálta
Zavarba ejtően önző, és még mindig gyerek.
– Hogy érti azt, hogy remisszió? Akkor most… meggyógyult? Vagyis nem lesz semmiféle örökség? – faggatta ingerülten Gergő a nagynénje kezelőorvosát. – Biztos ebben? Nem lehet, hogy tévedés történt? Nézzenek rá még egyszer, kérem, előfordulnak hibák!
– Tévedés kizárt – felelte higgadtan a szakorvos. – A daganatot teljes egészében eltávolítottuk, a beavatkozás sikeres volt. Ha minden jól alakul, a nagynénje akár még húsz évet is élhet. Megbocsásson, de úgy látom, mintha ez nem töltené el örömmel.
Gergő életében két anyafigurának jutott szerep: az egyik az édesanyja volt, Emese, aki világra hozta, a másik pedig a keresztanyja, Ildikó. A két nő testvérként állt egymás mellett, és a fiú nevelését is közösen vállalták.
Az apa akkor tűnt el a családból, amikor Gergő mindössze négyéves volt. A következő években komoly anyagi gondokkal küzdöttek, gyakran a számlák befizetése is fejtörést okozott. A fordulat akkor érkezett el, amikor Ildikó férjhez ment egy tehetős vállalkozóhoz, Balázshoz. Attól kezdve a kétfős kis háztartás életszínvonala látványosan emelkedett.