Kinga édesanyja, aki pontosan tisztában volt lánya előéletével, saját kezébe vette az ügyet, és egy sebész segítségével „helyreállíttatta” a szüzességét.

Az esküvőt nem sokkal később megtartották. Ildikó nagylelkű ajándékkal lepte meg az ifjú párt: egy kétszobás lakás kulcsait adta át nekik ünnepélyesen, még az étteremben, a vendégek előtt. Gergő és Kinga így új otthonba költözve kezdték meg közös életüket, amelyről akkor még egyikük sem sejtette, milyen fordulatokat tartogat számukra a közeljövő.

A fiatalok azonban mintha csak egyetlen „parancsolatot” vettek volna komolyan a házasságból: hogy szaporodjanak és sokasodjanak.

Kinga az esküvőt követő kilencedik hónapban világra hozta első gyermeküket. Alig telt el egy esztendő, már érkezett a második baba, majd újabb tizenegy hónap múlva a harmadik is megszületett. A kétszobás lakás rövid idő alatt zsibongó otthonná változott, ahol a sírás, a nevetés és a gyerekzsivaj váltotta egymást.

Az öttagú család megélhetésének terhe továbbra is Ildikó vállát nyomta. Nem sajnálta a pénzt sem szeretett keresztfiától, sem az unokáktól, mégis egyre erősebben foglalkoztatta a gondolat, hogy a huszonkilenc éves Gergőnek ideje lenne végre saját lábára állnia. Úgy érezte, egy családapa nem élhet örökké mások támogatásából.

Többször is próbált segítő kezet nyújtani, de Gergő minden alkalommal elutasító volt.

– Gergő, nem gondolkodtál rajta, hogy továbbtanulj? – vetette fel egyik beszélgetésük során Ildikó. – Szükséged lenne egy szakmára. Háromgyerekes apa vagy. Kinga folyton várandós vagy kisbabával van otthon, esélye sincs munkát vállalni. Ha így folytatjátok, nagy családotok lesz, de miből fogjátok eltartani őket? Engem komolyan aggaszt a jövőtök.

Gergő azonban rendületlenül hitt magában.
– Hamarosan ismert ember leszek – ismételgette makacsul. – Verseskötetet adok ki. Lesznek benne korábbi írásaim és frissebb darabok is. Meglátod, elkapkodják majd, mint a friss péksüteményt. Már tárgyalok egy kiadóval.

– És hogy haladnak a tárgyalások? – kérdezett vissza Ildikó.

– Egyelőre sehogyan – ismerte el kelletlenül a férfi. – Olyan feltételeket szabnak, amiket nem fogadok el. Túlságosan sokat követelnek.

Amikor kiderült, hogy Kinga ikreket vár, újabb fordulat következett: Gergő édesanyja, Emese váratlanul bejelentette, hogy férjhez készül. A hír hallatán Gergő dührohamot kapott.

– És velünk mi lesz? – kiabálta. – Te akartál unokákat, hát itt vannak! Most meg férjhez mész, elköltözöl egy másik városba, és magunkra hagysz minket? Ha segítség kell a gyerekekhez, kihez forduljunk? Nem teheted ezt velem, szükségem van rád!

Emese azonban higgadt maradt.
– A gyerekeidnek van még egy nagymamájuk – felelte csendesen. – Nem értem, miért gondolod, hogy kötelességem helyetted élni az életem. Ildikóval együtt egész eddig a tenyerünkön hordoztunk, óvtunk, mint valami törékeny kincset. Ha elég érett voltál a házassághoz, akkor felnőtt is vagy. Oldd meg a saját gondjaidat.

Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta:
– Talán túlságosan is elkényeztettelek. Harmincéves leszel, mégsem vállalsz felelősséget. Nem dolgozol, Ildikó támogatására támaszkodsz, tőlem is rendszeresen pénzt kérsz. Ideje lenne észhez térned. Hányszor mondtuk Kingával együtt, hogy három gyerek bőven elég? Most pedig öt lesz. Mondd meg, hogyan fogsz öt gyermeket felnevelni?