– És velünk mi lesz? – kiabálta. – Te akartál unokákat, hát itt vannak! Most meg férjhez mész, elköltözöl egy másik városba, és magunkra hagysz minket? Ha segítség kell a gyerekekhez, kihez forduljunk? Nem teheted ezt velem, szükségem van rád!

Emese azonban higgadt maradt.
– A gyerekeidnek van még egy nagymamájuk – felelte csendesen. – Nem értem, miért gondolod, hogy kötelességem helyetted élni az életem. Ildikóval együtt egész eddig a tenyerünkön hordoztunk, óvtunk, mint valami törékeny kincset. Ha elég érett voltál a házassághoz, akkor felnőtt is vagy. Oldd meg a saját gondjaidat.

Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta:
– Talán túlságosan is elkényeztettelek. Harmincéves leszel, mégsem vállalsz felelősséget. Nem dolgozol, Ildikó támogatására támaszkodsz, tőlem is rendszeresen pénzt kérsz. Ideje lenne észhez térned. Hányszor mondtuk Kingával együtt, hogy három gyerek bőven elég? Most pedig öt lesz. Mondd meg, hogyan fogsz öt gyermeket felnevelni?

A vita csúnyán végződött. Gergő annyira megsértődött, hogy amikor Emese elköltözött új férjéhez, minden kapcsolatot megszakított vele. Felnőtt férfi létére azonban továbbra sem bizonyította, hogy valóban képes önálló életet élni, és döntéseinek következményei hamarosan még súlyosabban nehezedtek a családjára.