A férfi mélységesen megsértődött. Hozzászokott, hogy minden kívánsága azonnal teljesül, most viszont nemcsak elutasították, hanem a szemére is vetették, hogy felelőtlen és lusta.

Legbelül Gergőben felvillant egy sötét gondolat: ha a nagynénje nem térne vissza a klinikáról, minden gondja egy csapásra megoldódna. Tudta, hogy évekkel korábban Ildikó ráhagyta a vidéki házat és más ingóságokat is; a végrendelet a közjegyzőnél volt, és tudomása szerint nem készült újabb.

A kezelés hosszú hónapokig tartott. Ildikót megoperálták, majd rehabilitáción vett részt Törökországban, végül hazatért.

Mivel a havi támogatás megszűnt, Gergő kénytelen volt állást vállalni: egy műszaki cikkeket árusító boltban helyezkedett el eladóként.

Otthon azonban mindennaposak lettek a veszekedések. Kinga egyre keserűbben emlegette fel, mekkora hibát követett el, amikor hozzáment ehhez a „nagy jövő előtt álló” férfihoz.

– Miért mondtam igent neked? – zokogta dühösen. – Teljes nyomorban élünk, és nem látom, hogyan lesz ebből valaha is kiút.