Nem sokkal később azonban váratlan fordulat következett be. Ildikó súlyos betegséget diagnosztizáltatott magán, és úgy döntött, külföldön vállalja a kezelést. Mielőtt elutazott volna Törökországba műtétre, magához hívatta Gergőt.

– Ne haragudj, de most egy ideig nem tudlak benneteket támogatni – mondta komolyan. – Daganatos betegségem van. A beavatkozás és a terápia rengeteg pénzbe kerül. Most minden forintra szükségem lesz. Ideje lenne munkát keresned, más megoldást nem látok.

Gergő arca azonnal elvörösödött.

– Mégis milyen munkát? – csattant fel. – Menjek pakolni? Vagy üljek be sofőrnek? Lehet, hogy beteg vagy, de ne vond meg tőlünk a pénzt! Nélküled nem tudunk megélni. Hamarosan megszületik az ikerpár, semmink sincs előkészítve.

Egy pillanatnyi habozás után előhozakodott a régi ötlettel is:

– Arra gondoltam… nem adnád át nekünk a házat? Amíg Törökországban leszel, beköltözhetnénk, te pedig, ha hazajössz, ellaknál a lakásunkban. Öten egy szobában? Ez tarthatatlan.

Ildikó válasza határozott és megfellebbezhetetlen volt: szó sem lehet róla.