Közösen járták a boltokat, új ruhákat választottak, amelyek már nem egy „példás feleség” szerepét tükrözték, hanem egy magabiztos nőét. Eszter ragaszkodott hozzá, hogy Nóra látogasson el egy fodrászhoz is. Amikor a friss frizurával a tükörbe nézett, szinte rá sem ismert önmagára.

— Ez vagyok én — suttogta, ujjai végigsimítottak a rövidebb, lágyan omló tincseken. — A valódi énem.

A munkahelyén együttérzéssel fogadták. A vezetője külön félrevonta.

— Vegyél ki annyi időt, amennyire szükséged van — mondta megértően. — De tudd, számítunk rád. Hiányzik az energiád és az ötleteid.

Nóra hamarosan visszatért a projektjeihez, és teljes erőbedobással vetette bele magát a feladatokba. Rájött, hogy most először valódi lehetősége nyílt arra a karrierre koncentrálni, amelyről mindig álmodott, ahelyett hogy mások elvárásaihoz igazodna.

Beiratkozott egy régóta halogatott design tanfolyamra is. Korábban mindig akadt fontosabbnak tűnő „családi terv”, ami miatt félretette a saját céljait. Most már nem kellett alkalmazkodnia senki időbeosztásához vagy ambícióihoz.