«Írjon egy elismervényt.» — Ildikó ijedten felkapta a fejét
Aljas játszma, amely megtörte a bizalmat.
Alig telt el egy nap azóta, hogy Levente közölte az édesanyjával: elköltözött Esztertől, Ildikó máris idegesen toporgott a volt meny ajtaja előtt.
Valaki határozottan kopogott.
— Ildikó, mégis mit keres itt? — kérdezte meghökkenve Eszter, amikor ajtót nyitott, és meglátta az anyósát. — Csengő is van az ajtón — tette hozzá hűvösen.
— Látom én. Rossz szokás, ne haragudj. Engedj be.
— Minek? Mi dolga van az én lakásomban? — vágott vissza Eszter. — A fia tegnap más nőhöz költözött, és őszintén szólva, ideje volt. Úgyhogy itt már nincs keresnivalójuk.
— Az a ti ügyetek. Én most egészen más miatt jöttem.
— Ugyan miért? — ráncolta a homlokát Eszter.
— A közös vagyon feléért.
— Miféle feléért?
— Amit a házasság alatt szereztetek. Ne gondold, hogy nem tudom: két év alatt szépen bevásároltatok. Levente mindent elmesélt. Bútor, háztartási gépek… mindenről beszámolt. A törvény szerint annak a fele az övé.
— Akkor sem jön be — jelentette ki Eszter határozottan. — Még ha igaza is lenne.
— Milyen talpraesett lettél! — csattant fel Ildikó. — Kihasználod, hogy a fiam nem meri elvinni, ami jár neki, hát eljöttem helyette. Állj félre.
Eszter hirtelen felnevetett.
— Most már értem! Levente mindent magára íratott, és magának ajándékozta? Rendben, fáradjon be.
— Meghatalmazás is van nálam — emelte fel az állát az anyós, miközben belépett. — A fiam rám bízta az egészet.
— Igazán gondoskodó fiú — jegyezte meg szárazon Eszter.
— Ne zavarj, számba veszem, mi kell — morogta Ildikó, és végigmérte a lakást.
Néhány perc múlva visszatért az előszobába.
— Nos, a hűtőt, a mosógépet és a porszívót viszem.
— És a bútorok? — kérdezte Eszter meglepetten.
— Az maradhat nálad, nincs rá szükségem — felelte Ildikó kimérten, és tekintete már a következő zsákmányon járt.
— Nálunk is van épp elég holmi — tette hozzá Ildikó vállvonogatva.
— Esetleg levinné a hétvégi házba — vetette fel Eszter könnyedén.
— Miféle hétvégi házba? Olyat sem vettél nekem — vágta rá az asszony szemrebbenés nélkül.
— Majd lesz üdülője is — felelte Eszter szelíd hangsúllyal. — Ha Leventének talál egy igazán rátermett feleséget, az bizonyára még azt is megteremti magának… és magának is.
— Az még odébb van — legyintett Ildikó, mit sem sejtve a gúnyról.
— Biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoz majd — fordult el Eszter, hogy elrejtse mosolyát. — Addig viszont miért ne kerülhetnének ezek a bútorok az ön lakásába? Vigye el nyugodtan.
— Csábító ajánlat… de mi van, ha az a „jó parti” nem jön olyan hamar? — szűkítette össze a szemét az anyós, és fürkészve nézett a menyére.
— Legfeljebb egy évet kell várnia — felelte Eszter határozottan.
— Rendben. A hűtő és a gépek jönnek velem azonnal — döntötte el Ildikó.
— Sőt, a berendezést is odaadom. Igazán nem sajnálok magától semmit — mondta Eszter nyugodtan.
— Lehet, hogy hiszékeny vagy, de attól még nem leszek jobb véleménnyel rólad — húzta el a száját az asszony.
— Legalább a lelkiismeretem tiszta marad — válaszolta Eszter csendes szomorúsággal.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz