«Írjon egy elismervényt.» — Ildikó ijedten felkapta a fejét
Aljas játszma, amely megtörte a bizalmat.
Alig telt el egy nap azóta, hogy Levente közölte az édesanyjával: elköltözött Esztertől, Ildikó máris idegesen toporgott a volt meny ajtaja előtt.
Valaki határozottan kopogott.
— Ildikó, mégis mit keres itt? — kérdezte meghökkenve Eszter, amikor ajtót nyitott, és meglátta az anyósát. — Csengő is van az ajtón — tette hozzá hűvösen.
— Látom én. Rossz szokás, ne haragudj. Engedj be.
— Minek? Mi dolga van az én lakásomban? — vágott vissza Eszter. — A fia tegnap más nőhöz költözött, és őszintén szólva, ideje volt. Úgyhogy itt már nincs keresnivalójuk.
— Az a ti ügyetek. Én most egészen más miatt jöttem.
— Ugyan miért? — ráncolta a homlokát Eszter.
— A közös vagyon feléért.
— Miféle feléért?
— Amit a házasság alatt szereztetek. Ne gondold, hogy nem tudom: két év alatt szépen bevásároltatok. Levente mindent elmesélt. Bútor, háztartási gépek… mindenről beszámolt. A törvény szerint annak a fele az övé.